Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

ÁBRAHÁM LEVENTE: Balatonhenye és környékének bagolylepkéi (Lepidoptera: Noctuidae)

sorban Közép-Európában magas hegyvidékeken él. Hernyója nedves, hűvös mikroklímájú helyeken, lágyszárú növényeken fejlődik. Az imágó nappal is aktív lehet, de a Hg-gőz lámpa fénye erősen vonzza. Évente egy nemzedéke van. Magyarországon alacsony populációnagysága erőteljesen fluktuál. Ez nem az emberi természetpusztítással, hanem a kb. 11 éves nedves és száraz klímaperiódusok váltakozásával függ össze. Az elmúlt néhány év nedvesebb klímája nyilvánvalóan kedvezett a faj populációnövekedésének. Az Északi- és KeletiBakonyban a nyolcvanas években már előkerült. Diachrysia chryson (Esper, 1789) Ez a faj is kifejezetten hegyvidéki típusú élőhelyeken él. Magyarországon az Alpokalján, a középhegységben és a Dunántúli-dombságon fordul elő, ámbár síkvidéki példányai is ismeretesek pl: Agasegyháza. A fajnak egy részleges második nemzedéke is kifejlődhet. Balatonhenye környékén élőhelye a Burnót-patak menti magaskórós társulásban lehet. Természetvédelmi szempontból a faj nincs veszélyben. Calymina commimacula (Denis & Schiffermüller, 1775) Rendkívül speciális táplálkozású lepkefaj, ugyanis hernyója nem növényevő, hanem ragadozó, főleg pajzstetvekkel táplálkozik. Az imágó feltűnő színezetű, kistermetű, a bagolylepkékre kevéssé emlékeztető rovar. A faj elterjedési területe főleg a Földközi-tenger vidékére esik. Magyarországon csak a szubmediterrán klímájú befolyásolás alatt lévő területeken él, így ismert a Mecsekből és a középhegység déli vonulatából, de mindenütt ritka. A Bakonyban Várpalota, Inota, Tihany lelőhellyel váltak ismertté gyűjtött példányai. Természetvédelmi szempontból a fajt a nem megfelelő növényvédelmi beavatkozás, a szeles időben végzett permetezés veszélyeztetheti hegylábi szőlők és gyümölcsösök környékén. Sajátos életmódja miatt hasznos rovarnak tartják, de a biológiai védekezésben - alacsony populációnagysága miatt - jelentős szerepet nem játszik. Lamprosticta culta (Denis & Schiffermüller, 1775) Ez a faj is kifejezetten a száraz füves, sziklás vegetációjú helyekhez kötődik. A Balaton-felvidéki NP bagolylepke faunájának épp ezért karakterisztikus faja, mivel a többi magyarországi NP területén jóval ritkább. A Bakonyban Várpalotán, Tésen, Dörgicsén és Vászolyban találták meg. Természetvédelmi szempontból a fajt veszély nem fenyegeti, ha élőhelyeit nem háborgatják. Meganephria bimaculosa (Linnaeus, 1767) E faj az őszi bagolylepke aszpektus jellegzetes faja Balatonhenye környékén. Hernyójának tápnövénye a szilfák levele. Élőhelye a Balatonhenyétől K-re eső dombtetőkön biztosított. Magyarországon ritka, de itt egy népesebb populációja él. Ezt a populációt veszély nem fenyegeti. További bakonyi előfordulási helyei: Vászoly, Dörgicse, Uzsa, Salföld, Keszthely. Cosmia diffinis (Linnaeus, 1767) Magyarországon elég lokális elterjedésű, ritka faj. Hernyójának tápnövénye a szilfa. A faj kifejezetten a száraz, meleg biotópokhoz kötődik. Ilyen élőhelyet a Himes és Dománya dombtetőn, domboldalon találunk karsztbokorerdő-dolomitsziklagyep mozaik komplexekben. Bakonyi lelőhelyei: Balinka, Dudar, Tihany stb. Természetvédelmi szempontból a faj nincs veszélyben. Scotochrosta pulla (Denis & Schiffermüller, 1775) A Balaton-felvidéket és a Tapolcai-medence környező hegyeit jórészt melegkedvelő tölgyesek borítják. Itt e faj, annak ellenére, hogy Magyarországon alig van egy tucat ismert populációja, még nem ritka. Bakonyi lelőhelyei: Uzsa, Inota, Rezi. A faj élőhelye ismert, védelmét az élőhelyek pontos feltérképezésével és az erdőgazdálkodás bizonyos korlátozásával megoldhatónak tartjuk. Rileyana fovea (Treitschke, 1825) A faj veszélyeztetettsége populációjának nagymértékű fragmentálódásából ered. A karsztbokorerdők jellemző, ősszel rajzó bagolylepkéje. A populáció nagyságokról és ingadozásokról nincsenek adataink, de itt tápnövénye, a Quercus pubescens nagy területen fordul elő. Élőhelyének legnagyobb veszélyforrását a hegy-