Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

MUSKOVITS JÓZSEF - SZÉKELY KÁLMÁN: Vászoly és környékének díszbogarai (Coleoptera: Buprestidae)

Chrysobothris igniventris Reuter, 1895 - Balatonakaii (SzK), Vászoly (MJ, SzK) - Középeurópai elterjedésű faj, a lárvák legtöbbször erdeifenyő, ritkábban feketefenyő vékonyabb törzseinek és az alsó, elszáradó, vagy már elhalt ágainak kérge alatt élnek, fejlődésük kétéves. Az imágók júliusban, augusztusban a tápnövényeken, napsütötte, száraz fákon találhatók. Magyarországon régebben kifejezetten igen ritka fajnak volt tekinthető, de az utóbbi években úgy tűnik, hogy egyre inkább terjedőben levő faj, amely elsősorban az alföldi telepített erdei- és feketefenyvesekben fordul elő és ott néhol nagyobb példányszámban is előkerült. H.: 6,5-11,0 mm. Coraebus elatus (Fabricius, 1787) - Aszófő (MTM), Balatonakali-Fövenyes (MTM), Balatonudvari (MTM), Vászoly (MTM, SzK) - Ponto-mediterrán elterjedésű faj. A lárvák őszi vérfű- (Sanguisorba officinalis) és pimpófajok (Potentilla) száraiban fejlődnek, fejlődésük időtartama egy év. Az imágók júniusban tápnövényeiken találhatók. Elterjedt faj és helyenként nagyon gyakori. H.: 4,5-7,5 mm. Coraebus florentinus (Herbst, 1801) - Balatonudvari (SzK) - Holomediterrán elterjedésű faj, a lárvák tölgy, főként molyhos tölgy, csertölgy, kocsányos tölgy (Quercus robur) még élő végágaiban élnek, majd a kifejlett lárvák gyűrűzésükkel (a háncsréteg kör alakú megrágásával) előidézik ezen ágak elszáradását. Fejlődésük kétéves. Az erdőszegélyen vagy a magányosan álló, napsütötte fákat részesítik előnyben, a zárt erdőben ritkábban fordulnak elő. Az élő tölgyfák elsődleges kártevőjeként tekinthetjük ezt a fajt. A meggyűrűzés („halálgyűrű") következtében a megtámadott ág általában ősszel, vagy télen letörik, miután az imágó azt már régen elhagyta. Az egészséges, nagy termetű tölgyfák minden további nélkül elviselik, hogy évente akár 5-6 db, 3-4 cm vastagságú ágat elveszítsenek. (Megjegyezzük, hogy a meggyűrűzött, száradó ág nagyon jó élőhelyet biztosít számos kisebb cincér- és díszbogárfajnak!) Az imágók júniusban a tápnövények koronáiban találhatók, virágokat egyáltalán nem látogatnak. A hegy- és dombvidéki tölgyesekben általánosan elterjedt, nem ritka faj, amely azonban életmódja miatt a szabadban csak nagyon ritkán kerül az emberek szeme elé. H.: 12-16 mm. Coraebus rubi (Linnaeus, 1767) - Balatonudvari (KFM), Vászoly (BTM, MTM, SzK) Európai-közép-ázsiai elterjedésű faj. A lárvák hamvas szeder (Rubus caesius) és málna (Rubus idaeus) vastagabb vesszőiben élnek, fejlődésük valószínűleg kétéves. Az imágók júniusban tápnövényeiken találhatók, virágokat egyáltalán nem látogatnak. Elterjedt és eléggé gyakori faj, az imágók a számukra kedvező élőhelyen olykor nagyobb példányszámban is előfordulhatnak. H.: 7,5-11,0 mm. Nalanda fulgidicollis (Lucas, 1846) - Aszófő (JJCs) - Holomediterrán elterjedésű faj. A lárvák füzek, leginkább a kecskefűz (Salix caprea) és tölgy (Quercus) elszáradt, vékony végágacskáiban élnek, fejlődésük egyéves. Az imágók májusban, júniusban tápnövényeiken találhatók, virágokat nem keresnek fel. Elsősorban a hegy- és dombvidékeken szórványosan előforduló, ritkább faj. H.: 3,0-5,0 mm. Agrilus angustulus (Illiger, 1803) - Balatonakaii (SzK), Balatonudvari (MJ, SzD, SzK), Dörgicse (BTM, SzD, SzK), Pécsely (SzK), Vászoly (MJ, SzK) - Euroszibériai elterjedésű faj. A lárvák elsősorban tölgyfélékben, például molyhos tölgyben, csertölgyben (Quercus cerris), kocsánytalan tölgyben (Quercus petrae), ritkábban egyéb lombosfában is fejlődnek, de sikerült kinevelni mandulafából és csíkos kecskerágóból is. Az imágók májusban, június-