Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)

KENYERES ZOLTÁN: Adatok a Dunántúli-középhegység egyenesszárnyú (Ensifera, Caelifera) faunájának ismeretéhez I.

A másik fajt a Dunántúli-középhegységből már jelezték, az előfordulási adatok alapján igen ritkának tekinthető, így bakonyvidéki kimutatása túlmutat a regionális jelentőségen. A Platycleis montana-i a Dunántúli-középhegységből már korábban jelezték, előfordulásai alapján igen ritkának tekinthető ezen a területen. A fajt eddig főképp Kelet-Magyarországról, így a Nyírségből (NAGY 1990, VARGA 1997), a Hortobágyról (NAGY 1944, NAGY 1983), a Hernád-völgyből (VARGA 1997), a Bükkből (VARGA 1997), Igrici mellől (RÁcz-VARGA 1978), a Kiskunságból (RÁcz 1986, VARGA 1997) jelezték. A Dunántúlon Szentendre melletti homokpusztagyepből (BALOGH-LOKSA 1948), és a kisalföldi Védeny és Pátfalu területéről publikálták jelenlétét. Ez utóbbi előfordulást ARADI (1955) említi KARNY (1908) cikkére hivatkozva, megerősítés nélkül. A fenti előfordulási adatok nyílt és zárt homokpusztagyepekből, homoki legelőkről, löszpusztagyepekből származnak. A fenyőfői előfordulás jól illeszkedik a faj hazai feltárt élőhelyeinek sorába, továbbá újabb bizonyítéka annak, hogy Fenyőfőn az Ősfenyvesen túl a - fás vegetáció közt fragmentálisan megjelenő - homokpusztagyepek is unikális értéket jelentenek. Az IUCN listán is szereplő Saga pedo Pallas fajnak a Dunántúli-középhegységből - a Budai-hegység és a Pilis kivételével - viszonylag kevés előfordulási adatát ismertük eddig. A Bakonyvidékről csak NAGY és mtsai (1983) által publikált élőhelyadat állt rendelkezésre. A tanulmányunkban a fűrészeslábú szöcske egy-egy új előfordulását közöltük a Bakonyvidék és a Gerecse területéről. A faj a fenti közlésekkel együtt is a Bakonyvidéken meglehetősen kevés (3) ismert előfordulással bír. A jövő feladatai közé tartozik - az ismert populációk történetének nyomon követésén túl - annak megválaszolása, hogy a viszonylag kevés Saga pedo előfordulás hátterében a faj bakonyi elterjedésének kikutatlansága, vagy a potenciális élőhelyek túlzott zavartsága áll. Az eredmények közül kiemelendő az immár több éve stabilnak tekinthető mogyorós-hegyi (Liter) Celes variabilis (3. ábra) populáció fellelése. A védett és vöröskönyves Calliptamus barbants stabil populációja él a Tábla-hegy (Esztergom) lábánál található nyílt homokpusztagyepben. Kis egyedszámban sikerült kimutatnunk a Strázsa-hegy (Esztergom) hegylábfelszínén található pusztafüves lejtősztyeprétről is, ahol feltehetően a korábbi homokborítást indikálja. A közlemény további több, a hazai relatív gyakorisági mutatók (RÁcz 1998) alapján ritkának (I. kategória: Tettigonia cantans, Pachytrachis gracilis), illetve szórványosnak (II. kategória: Meconema thalassinum, Conocephalus dorsalis, Ruspolia nitidula, Pholidoptera fallax, Rhacocleis germanica) minősíthető faj adatát tartalmazza. A nevezett fajok új előfordulási adatai - tekintettel az egyenesszárnyúak jó indikátor szerepére - értékes, természetes vagy természetközeli élőhelyekre hívják fel a figyelmet. A kimutatott fajok másik kiemelendő csoportját a Bakonyvidék állatföldrajzilag fontosnak ítélt (RÁcz 1973), kevés előfordulási adattal rendelkező egyenesszárnyúi alkotják (Phaneroptera nana, Ruspolia nitidula, Tettigonia cantans, Barbitistes serricauda, Pholidoptera aptera, Tesselana vittata, Rhacocleis germanica, Pachytrachis gracilis, Psophus stridulus, Oedaleus decorus, Glyptobothrus apricarius, Pezotettix giornae, Paracaloptenus caloptenoides, Celes variabilis, Sphingonotus coerulans, Acrotylus longipes, Stenobothrus eurasius). Ebből a csoportból a dél-európai elerjedésű Rhacocleis germanica-t számos új élőhelyről sikerült kimutatnunk: sziklagyepekből, különböző alapkőzeten kialakult lejtősztyeprétekről, szálkaperjés irtásrétekről. Mivel minden korábbi és újabb bakonyvidéki előfordulása a Balatonfelvidékhez kötődik, úgy tűnik, hogy a faj a Balaton-felvidék változatos, de többnyire déli kitettségű növénytársulásainak karakterfaja. Eme pontomediterrán faunaelem bakonyvidéki elterjedésének még pontosabb megismerése újabb adalék lehet annak alátámasztására, hogy a Balaton-felvidék önálló állatföldrajzi faunakistáj.