Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)

KENYERES ZOLTÁN - BAUER NORBERT: Egyenesszárnyú (Orthopteroidea: Saltatoria) kutatás a Balaton-felvidéken

tozatos arculatú, szezonálisan eltérő struktúrával rendelkező társulások. A gyep struktúráját alapvetően meghatározza a kezelés jellege. A gyepekben három lágyszárú szint különíthető el az első kaszálásig. Uralkodó pázsitfüvei közül kiemelést érdemel az Arrhenaterum elatius, Festuca pratensis, Bromus erectus, Helictotrichon pubescens, Holcus lanatus, Dactylis glomerata. Túl gyakori kaszálás esetén nem mindig alakul ki a gyep normál szintezettsége, de a kaszálás elmaradása a holt növényi anyag felhalmozódása következtében jelentős degradációt eredményez. Kaszálóréteken főleg rétisáskák és tarlósáskák élnek (Chorthippus biguttulus, Ch. brunneus, Ch. dorsatus, Ch. albomarginatus, Ch. paralellus, Stenobothrus nigromaculatus, St. lineatus). A Chorthippus parallelus és Chorthippus dorsatus fajok időnként tömeges előfordulásúak. Az üdébb réteken a Stenobothrus lineatus, Chorthippus montanus, Omocestus ventralis tekinthetők karakterisztikus fajnak. Csarabosok (E5) A Balaton-felvidéken néhány lokális állománya kötődik savanyú homokkő- (pl.: Salföld), ill. kavicselőfordulásokhoz (Ábrahámhegy). E füves-törpecserjés mozaikok többnyire dús mohaszinttel jellemezhető reliktum cönózisok. Orthopterológiai szempontból tudomásunk szerint a balaton-felvidéki állományok ismeretlenek, az Aggteleki Karszton Roeseliana roeseli, Metrioptera brachyptera, Omocestus ventralis, Chorthippus paralellus és Ch. dorsatus fajok jellemzőek a vizsgált társulásokban (RÁcz István közlése). Mészkedvelő nyílt sziklagyepek (G2) és mészkerülő nyílt sziklagyepek (G3) A mészkedvelő nyílt sziklagyepek a Balaton-felvidék dolomithegyein és a különböző mészkőtípusok meredekebb lejtőin, karrfelszínein jellegzetes, extrém száraz, jelentős felszíni hőingással jellemezhető nyílt - sosem záródó - gyepek. Többnyire egy vagy kétszintű gyepek, melyek uralkodó, jellegzetesen xeromorf küllemű pázsitfűfajai a Festuca pallens, F. valesiaca, Stipa eriocaulis, Poa badensis, Melica ciliata (—30-40 cm). A gyep alsó szintjében gyakoriak a félcserjék (Fumana procumbens, Helianthemum ovatum, Teucrium montanum stb). A mészkedvelő nyílt gyepekhez hasonló habitusú, de azoknál fajszegényebb társulások. Jellemző pázsitfüvei a Festuca pseudodalmatica, Melica ciliata. Mindkét gyeptípusnál (G2 és G3) jellemző, hogy az inszolációtól erősen felmelegedő kőzettípusok biztosítják a geobiont fajok (az aktivitáshoz szükséges energiát közvetlenül a kőzetről vagy a talajfelszínről veszik fel), mint például az Oedipoda coerulescens vagy az Oedealus decorus megtelepedését (VARGA in BORHIDI-SÁNTA 1999). A nyílt gyepeket benépesítő geobiont sáskák, alkalmazkodva az élőhely sajátságaihoz, mozgékonyságukkal és jó repülőképességükkel biztosítják megélhetésüket a néha meglehetősen kopár és tápanyagban szegény növénytársulásokban. Gyors mozgásukkal, környezetbe olvadó színükkel és a gyepfragmentumokba rejtőző magatartásukkal jól kompenzálják a túlságosan is „áttekinthető" gyepstruktúrákból fakadó hátrányaikat a ragadozókkal szemben. Sziklafüves lejtősztyeprét (H2) A Balaton-felvidéken gyakori, meszes alapkőzeteken kialakuló gyeptípus. Elsősorban dolomiton fordul elő, de megtalálható mészkövön is. Mészkő alapkőzeten elsősorban a tektonikusán erősen igénybe vett, litoklázisokkal sűrűn átszőtt, vagy a tűzkőbetelepülések következtében aprózódásra is hajlamos kőzeteken, sekély termőrétegű, törmelékgazdag talajon jelenik meg.