Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)

TÓTH SÁNDOR: A Balatonba torkolló patakok szitakötő faunájának (Odonata) összehasonlító vizsgálata

tétében a tapolcai a legszegényebb (a gyűjtött, illetőleg megfigyelt példányok száma mindössze 39). Egyúttal a fajok száma is a legalacsonyabb, csupán 4 fajt ismertünk meg erről a mintavételi helyről. Bár a patak itt gyors áramlású, a legnagyobb egyedszámban az elsősorban állóvizekre jellemző (azonban főleg lassan áramló folyóvizekben is tenyésző) Ischnura elegáns voltjelen. Az imágók ottani jelenlétében természetesen szerepe lehetett a közeli Malom-tónak is. A Balaton felé haladva mind a fajszám, mind az egyedszám nő. A hegymagasi mintavételi helyen előkerült fajok száma 9, a gyűjtött (megfigyelt) egyedszám 686. A pataknak erre a szakaszára a folyóvizekben fejlődő Agrion splendens markáns jelenléte jellemző, ez adja az összes példány valamivel több mint a felét (54%). Mellette még 3 faj aránya jelentősebb, közülük a Coenagrion ornatum tartozik a tipikus folyóvízi szitakötők közé, részesedése kereken 20%-os. A Platycnemis pennipes (elsősorban folyóvizekre jellemző, de állóvizekben is élő faj), részesedése kereken 11%-os. Végül említést érdemel az Ischnura elegáns, aránya csaknem azonos az előző fajéval, kereken 11% (5. ábra). 5. ábra: A Tapolca-patak szitakötő-faunájának elemzése a fajok mintavételi helyenkénti (egyedszám szerinti) előfordulása alapján Jelmagyarázat: TI = Tapolca, T2 — Hegymagas, T3 = Szigliget Agr spl — Agrion splendens; Pia pen = Platycnemis pennipes; Coe orn = Coenagrion ornatum; Isc ele = Ischnura elegáns; Lib fui = Libellula fulva; Ery vir = Erythromma vuridula Talán némi tanulsággal szolgál a Tapolca-pataknál gyűjtött szitakötő anyag a fejlődési állapot szerinti megoszlás alapján. Az ezt ábrázoló kördiagramból (6. ábra) is kitűnik, hogy a kutatómunkában milyen nagy szerepet játszott a lárvák és a lárvabőrök (exuvium) gyűjtése.