Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA: A Dunántúli-középhegység délnyugati részének ősföldrajzi képe a pannóniai (s.l.) emelet idején, szervesvázú mikroplankton (Dinoflagellata etc.) maradványok tükrében

is zárt, de részben lagunáris jellegére utal. Összeköttetése bizonyítható a Nagyvázsonyimedencével és Zalaszentlászlóval is. A 96,5-97,5 m-es minta együttese az Öcs-28. fúrás 95,0-95,4 m-es mintájához, a Zalaszentlászló-1. fúrásnak pedig a 250,1 m-es mintájához hasonlítható a legjobban. A felső két mintában 92,8-90,8 m között a Spiniferites bentorii faj (II. tábla 4. fotó) körte alakú változatai a gyakoribbak, az előző kerekded formákkal szemben. Itt jelenik meg az első Pontiadinium faj és a Palaeoperidinium mecsekense (NAGY 1969) faj is. A fajszám megtartása mellett az egyedszám csökken és a fajok lassú cserélődése utal az ökológiai változásra (2., 8., 9. táblázat). Pontiadinium pecsvaradensis zóna (90,3-90,0 m) A zónában a Pontiadinium fajok és a Gonyaulax digitalis fajnak a kisebb és az új, nagyobb változatai dominánsak. A zónának az alsó, rövid tengelyű Pontiadinium fajokkal jellemzett paleoasszociációja van jelen. A nagyobb vízmélységre - az előző együtteshez viszonyítva - a Botryococcus és a bentonikus dinoflagellaták szinte teljes elmaradása utal. A zónára jellemző a planktonikus elemek egyes példányainál a 80-90 mikrométeres átmérő, szemben az átlagos 50-70 mikrométeres átmérővel. Spiniferites paradoxus zóna (77,0-72,5 m) A zóna alsó részébe való tartozását a Nematosphaeropsis balcombiana faj határozza meg. A Pannon-medence más területein ez a faj utoljára ennek a zónának az alsó részében fordul elő. A Spirogyra és a Botryococcus zöldalgák ismételt gyakorisága kis vízmélységet és többé-kevésbé nyitott lagúnát sejtet a Tapolcai-medencében. A Csóri Aleurit Formáció feletti Kállai Kavics Formáció 46 m vastagságban ennek a lagúnának a kiszáradását bizonyítja. Dinoflagellata-Zygnemataceae köztes zóna (26,5-11,3 m) A Somlói Formáción belül nincs jellegzetes, rétegtanilag értékelhető dinoflagellata. Az egyelőre zöldalgákhoz sorolt mikroplankton 240. forma előfordulásának jelentősége lehet a későbbiekben (a gömbölyded, 100 mikrométer körüli, vékony falú egyedeket azért soroltam be a zöldalgákhoz, mert VAN GEEL et al. (1981) Zygnemataceae 341 A típusaihoz hasonlók). Spirogyra és Cooksonella-félékkel együtt mutatkozik. A mollusca együttes a Congeria zagrabiensis-Kaladacna steindachneri paleoasszociációval partközeli, sekély, gyengén mozgatott vízre utal (KORPÁS-HÓDI 1983). Öcs-28. fúrás A Nagyvázsonyi-medencében, a Bondoró-hegy oldalában mélyült fúrást 1988-ban kaptam vizsgálatra (2., 10., 11. táblázat).