Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA: A Dunántúli-középhegység délnyugati részének ősföldrajzi képe a pannóniai (s.l.) emelet idején, szervesvázú mikroplankton (Dinoflagellata etc.) maradványok tükrében

esetenként kiegészít ez a vizsgálat. A Tapolcai- és a Nagyvázsonyi-medencék közötti kapcsolatról és a zalaszentlászlói területnek a DK-i előtérrel, valamint a belső medencékkel való kapcsolatáról ad újabb információt (2. ábra). Egyes litosztratigráfiai egységek, így a Zámori és a Kállai Kavics Formációk időben eltérő képződését is igazolja ez a vizsgálat. 1. ábra: A vizsgált fúrások földrajzi helyzete JÁMBOR (1980) I. táblázata alapján 1 = mezozoós alaphegység a felszínen 2 = a pannóniai képződmények elterjedése a negyedkori képződmények alatt 3 = bazaltok és bazalttufák 4 = tektonikai vonal 5 = a fúrások jelzése és helye 6 = település 2. ábra: A DNy-bakonyi medencék tektonikai vázlata DUDKO-BENCE-SELMECZI (1992) 9. ábrája szerint 1 = az E-i fődolomit paszta D-i határa 2 = törés, általában 3 = vetődések 4 = balos és jobbos eltolódás 5 = a Veszprémi-vonal 6 — a bakonyi és a Balaton-felvidéki blokkok mozgásiránya