Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

MÁTICS RÓBERT: Adatok a gyöngybagoly (Tyto alba Scop., 1769) táplálkozásökológiájához

Ezek a fajok a tavaszi vonulás alkalmával csapatosan jelennek meg, a költés megkezdése után már egyesével vadásznak. A májusi, valamint az októberi előkerülés a csapatos mozgásra vezethető vissza. 3.2. Emlősök A megkerült fajokat három csoportba osztottam: cickányok, egerek, pockok. Fenti csoportokon kívül a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) került elő, de alig játszik szerepet a vizsgált faj táplálkozásában. Két mintában fordult elő nagyobb számban, mindkétszer 6% alatti arányban. A három csoportnál külön vizsgáltam a gradációs és a prae- ill. postgradációs éveket. A részletekre később térek ki. Az egyes csoportok évszakonkénti megoszlását hároméves átlagok alapján a 4. ábra tartalmazza. A cickányok száma az év folyamán 25% körül mozog (három év átlaga = 25,24%). Ez alól a tavaszi időszak a kivétel, amikor 40% fölé emelkedik arányuk. Az előkerült 6 faj közül az erdei cickány (Sorex araneus) játssza a legjelentősebb szerepet. Február és június között aránya havonként: 20, 12, 41, 24, 17%. Ez az eredmény minden bizonnyal a pockok - a mezei pocok - számának alakulására vezethető vissza. E2 Microtinae ESMurinae BSoricidae Tavasz Nyár Ősz Tél 4. ábra: A zsákmánykategóriák egymáshoz viszonyított arányának évszakos változásai a köpetekben Mint láttuk, ezek a fajok a tavaszi időszakban mélyponton vannak, ennek pótlására fogyaszt több cickányt a predator. Nyáron a pockok száma emelkedik, vele együtt az egereké is, a cickányoké pedig beáll az átlagos szintre. Az ősz már a pockok egyértelmű túlsúlyával jellemezhető, a másik két csoport aránya csökken, télen viszont a pockok és egerek száma csökken, míg a cickányoké nő. Havi bontásban az egyes csoportok maximumai a következőképp alakultak: