Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)
FUTÓ JÁNOS: A Csatár-hegyi-barlang üledékei I.
A barlang fejlődéstörténeti vázlata A munka során feltárult változatos üledékes rétegsor és az üregek morfológiája révén a barlang kialakulásáról és ezen túlmenően a környék negyedidőszaki fejlődéstörténetéről is adatokhoz jutottunk. A Csatár-hegy tektonikusán összetöredezett dolomitrögének belsejében, az egykori karsztvízszint keveredési zónájában, valamikor a pleisztocénben kezdődött meg a gömbüstök kioldódása - mint ahogy az a legtöbb bakonyi barlangnál történt (VERESS 1981, FUTÓ 1992) -, majd ez a folyamat a terület emelkedése következtében, relatíve egyre mélyebbre helyeződött át, ezért a további feltárás során függőlegesen egymáshoz kapcsolódó üregek várhatók. Az áramló karsztvíz övéből kiemelkedett és így szárazzá vált, de még zárt üregekben beindult a cseppkőképződés - az átlagosnál valószínűleg lassúbb - folyamata, hiszen a bezáró kőzet anyaga mészben szegény dolomit volt. A lepusztulás miatt felszínközeibe került, majd a mai bejárati kürtőn keresztül felszínre is nyílott az üreg és üledékcsapdaként kezdett el működni, hasonlóan a szentgáli Kő-lik-barlanghoz (FUTÓ1992). A további fejlődéstörténet szempontjából gyökeres fordulat következtében, a környező területeket borító különböző laza üledékek idővel sorra bemosódtak a barlang termeibe, járataiba. Az üledékek rétegzettsége, települési viszonyai és a bennük előforduló utólagos kiválások igen változatos pleisztocén fejlődéstörténetre engednek következtetni (FUTÓ 1995). Kordos László szóbeli közlése szerint az üledékekből előkerült kisemlős-csontmaradványok a középső-pleisztocén idősebb szakaszából származnak. A barlang kitöltésének fő tömegét adó vörösbarna agyag hosszan tartó meleg, csapadékos éghajlatot jelez (mindel/riss interglaciális?), míg a laminites összlet időnkénti nagyobb vízbeáramlásra és gyér növényzetre utal, amikor a barlangban rendszeresen tóvá duzzadt a beömlő víz (riss?). Az utólagos cementálódással keletkezett szeptáriás gumók kialakulásának kora egyelőre nem ismert, de mindenesetre e képződmények az üledékeken átszivárgó meszes oldatok többszöri jelenlétét igazolják. A laminitösszlet fölött települő vörösbarna agyag az éghajlat ismételt kedvezőbbre fordulását bizonyítja; a felszínen dúsabb vegetáció, vastagabb talajtakaró képződhetett (riss/würm interglaciális?). Ennek egyenes következménye, hogy a barlangban felerősödött a cseppkőképződés és ekkor jöhettek létre - az üledékbehordódás hosszabb szüneteiben - a kitöltés lejtős felszínét több helyen borító finomlemezes kalcitkérgek is. A mennyezetről lehullott kisebb cseppkődarabok mutatják a földrengések formájában jelentkező időnkénti földszerkezeti eseményeket. A nagyobb méretű cseppköveken tapasztalt enyhe, de közel azonos mértékű görbülés, feltehetően egy lassú, billenő tektonikai mozgást tükröz. Ekkoriban valószínűleg több nyílása is lehetett a barlangnak, mert a cseppkövek egy részén későbbi, huzathatásra utaló „zászlószerű" borsókőkiválás történt. Az ezt követő würm glaciális hideg, száraz éghajlata miatt leállt a cseppkőképződés, finomszemű homok, áthalmozott lösz került a barlangba. A felül nyitott, zsákszerű üregnél a fagyhatás erőteljesebben érvényesülhetett, az aprózódó dolomittal együtt a mennyezetről lepotyogtak a cseppkövek is. A kitöltés rétegsorának záró tagja, a tisztán dolomitmurvás réteg (benne nagyobb, néha fél méter átmérőjű tömbökkel) a fagyhatás dominánssá válására utal (würm vége?). A holocén enyhe és egyre csapadékosabb éghajlata újra kedvezett a humuszos talajtakaró kialakulásának; a mennye zeten ma is látható, kisméretű cseppkövek jelentek meg. Ezzel párhuzamosan, fadarabokkal és más hordalékkal eltömődött a szűk mennyezeti kürtő, feltöltődött a nyelőtölcsér, így az üreg másodlagosan zárttá vált. Ekkor indulhatott be a hegyitejképződés az egyik melléküregben, majd a kürtő üledékdugójának fiatal beszakadásával kezdetét vette a barlang legújabb kori története, a feltárás. A Csatár-hegyi-barlang fentiekben vázolt fejlődéstörténetét további - ásvány-kőzettani és őslénytani - vizsgálatokkal célszerű pontosítani, illetve a folytatódó feltárás is remélhetőleg hoz még újabb eredményeket.
