Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

SZINETÁR CSABA - KENYERES ZOLTÁN - KOVÁCS HAJNALKA: Adatok a Balaton-felvidék néhány településének épületlakó pókfaunájához (Araneae)

NENTWIG 1991). A faj megtalálható Észak- és Közép-Olaszországban, valamint Szardínia szigetén (PESARINI 1995). A volt Jugoszlávia területén Horvátországban, Montenegróban, Macedóniában fordul elő (NIKOLIC-POLENEC 1981). Svájcban, mint tipikus épületlakó fajt említik (MAURER-HANGGI 1990). Európán kívüli területeken Algériában, Madeirán fordul elő. Legkeletibb terület ahonnan leírták, a Krím-félsziget. Ahogy az 1918-ban megjelent „A Magyar Birodalom állatvilága" című műből kiderül, a Spermophora senoculata a történelmi Magyarország pókfaunájának tipikus eleme volt. A könyv a fajt szintén déli, adriai fajként jellemzi (CHYZER-KULCZYNSKI 1918). Spermophora senoculata a mai Magyarország területéről először 1995 októberében került elő egy tapolcai lakásból, ahonnan eddig négy fejlett nőstény példányt sikerült begyűjteni. E vizsgálattal csaknem egy időben néhány dél-dunántúli településen is sikerült megtalálni a fajt, így megállapítható, hogy a faj a hazai épületlakó pókfauna tagja, s vele ötre emelkedett a hazánkban előforduló álkaszáspókok száma. A vizsgálati anyagban igen jelentős volt az aszinantróp fajok száma. Ezek az állatok csak véletlenszerűen, alkalmilag jutnak be az épületekbe (pl. Lycosidae, Thomisidae). Egyes esetekben a telelési időszakra való betelepülés lehet az előfordulás magyarázata. így például a sárga dajkapók (Cheiracanthium mildeí) fiatal és szubadult példányainak téli időszakú betelepülése az ország más területein is megfigyelhető. Az irodalomból ismert, hogy a mérges dajkapókhoz hasonlóan kellemetlen lehet a csípése, így a faj épületekben való megjelenésére egészségügyi szempontból is figyelmet kell fordítani (SZINETÁR 1992a). A vizsgálati anyagban feltűnő több nagytestű keresztespókfaj jelenléte. Ezek elsősorban az épületek külső felületein és a nyílászárókon telepednek meg. Az épületbelsőkbe többnyire csak véletlenszerűen jutnak be. A Larinioides ixobolus a Balaton-felvidéken, a vízközeli építményeken roppant jellemző. Kizárólag éjszaka van a hálóján, mellyel főleg a nyári időszakban tömegesen jelentkező szúnyogokat és árvaszúnyogokat zsákmányolja. A tipikus épületlakó pókok közül az alábbiak tekinthetők a régió legjellemzőbb fajainak: Scytodes thoracica, Hoplopholcus forskali, Achaearanea tepidariorum, Steatoda bipunctata, Steatoda triangulosa, Steatoda grossa, Amaurobius ferox, Euophrys lanigera. Ezek állandó jelenlétével bármely épületben számolhatunk. Jelen vizsgálat eredményei alapján az is jól látható, hogy ezen fajok mellett a lakóépületek számos további fajnak jelenthetnek - téli és nyári időszakban egyaránt - ideiglenes élőhelyet. Ezek közül csupán az említett sárga dajkapók jelenléte, illetve csípése járhat kellemetlenséggel. Egyes hálószövő fajok gyakori megtelepedése a lakásokban és üdülőkben vitathatatlanul zavarólag hat. A hálókat csak rendszeres takarítással lehet eltávolítani. Az épületek és egyéb építmények külső felszínén megtelepedő nagyméretű kerekhálós fajok (Larinioides és Araneus fajok) jelenléte feltétlenül pozitívan értékelendő a repülő rovarok (elsősorban szúnyogok) zsákmányolása révén. Köszönetnyilvánítás Hálás köszönetünket fejezzük ki az alábbiakban felsorolt családtagjainknak, barátainknak és ismerőseinknek, akik adatgyűjtésükkel nagyban segítették munkánkat: Bauer Norbert, Arató Józsefné, Németh Lászlóné, id. Kenyeres Zoltán, Petró Zsoltné, Szabó Zsolt, Szinetár Miklós.