A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

KUTASI CSABA: Futóbogarak (Coleoptera, Carabidae) Litér környékéről

A faunisztikailag jelentős fajok, valamint egyes revideált taxonok jellemzése Carabus hungaricus FABRICIUS, 1792 - Magyar futrinka Sztyeppréteken, pusztafüves lejtőkön előforduló futóbogarunk. Lelőhelyadatainak zöme Pest megyére esik (Budapest, Budaörs, Fót, Ocsa, Pócsmegyer, Szentendre, Táborfalva, Tahitótfalu), klasszikus gyűjtőhelye a Budai-hegység. Az Alföldről Bugacról és Kalocsáról, Nógrád megyéből Salgótarjánról ismert. A Dunántúlról - a Bakonyon kívül - Gönyűről, Győrből, a Fertő-tó környékéről és a Tolna megyei Simontornyáról vannak adatai. A Ba­konyból TÓTH (1973) csak Berhidáról említi 1954-es dátummal (leg.: LENCZI), a Magyar Természettudományi Múzeumban több példány is található erről a lelőhelyről, valamint ezen kívül Hajmáskérről is van adata: 1963. IX. 9. leg.: NATTÁN. Ezidáig e két lelőhelyét ismertük, pontosabb helymegnevezés nélkül. Ezen adatok ismeretében nem meglepő, hogy a környékről újabb előfordulását ismertük meg. Sólynál a Rácz-úti dűlő sziklagyepekkel tarkított lejtősztyeppjén talaj csapdával júni­ustól folyamatosan gyűjtöttük. Előkerült a sztyeppréttel érintkező Sólyi-erdő fenyvesének ligetes szegélyéről is. A literi Mogyorós-hegy és a vilonyai Külső-hegy lejtősztyeppjén ősszel gyűjtöttük talajcsapdával. Elaphrus uliginosus FABRICIUS, 1792 - Kéklábú iszapfutó Elsősorban állóvizek partján élő futóbogarunk (HORVATOVICH 1974a). Magyarorszá­gi elterjedése korántsem egyenletes, a Bükk-hegységben nagy számban gyűjtötték (SZEL 1996), a Dél-Dunántúlról pedig csak Simontornyáról és Hosszúvízről (Boronka-patak) van adata (HORVATOVICH 1992b). TÓTH (1973) az alábbi lelőhelyeit említi a Bakonyból: Csopak, Csór (Gusztus-puszta), Herend (Aranyos), Márkó (Som-hegy), Tihany. Azóta Balatonakarattyáról (Balaton-part turzásában egyelve), Nagyvelegről (halastó) és Bakony­csernyéről (Szarvasbükk) is előkerült (KUTASI 1998). Mocsaras, iszapos, növényzettel benőtt vízpartokon, leginkább tavak partján többfelé előfordul, azonban mindenütt csak kis példányszámban akadhatunk rá. Ezért nem megle­pő, hogy HORVATOVICH (1992b) a kis populációjú futóbogárfajaink közé sorolta. Literen a Bendola-patak árterén több ritka fajjal együtt parttaposással gyűjtöttük. Diachromus germanus (LINNAEUS, 1758) - Többszínű futó Pontomediterrán elterjedésű, víz- és melegkedvelő fajunk (TÓTH 1973). Pollennel és növényi magvakkal táplálkozik, erdei réteken, tisztásokon, vizek partján, fűszálakon akad­hatunk rá (KIRSCHENHOFER 1989). Hazánkban a sík- és dombvidékek nedves helyein gyűjtötték, helyenként gyakori. A Bükk-hegységből két lelőhelyről ismert, ahol gyertyános­tölgyesben, hársas törmeléklejtő erdőben és patakmenti magaskórósban gyűjtötték (SZEL 1996). Korábban az alábbi bakonyi adatait ismertük: Pula (Náci-hegy), Tihany (TÓTH 1973), Lovas (Király-kút). Literen a Bendola-patak árterén taposással gyűjtöttem tocsogós, de ki­száradó réten. Új adata is azt bizonyítja, hogy a Diachromus germanus a Balaton-felvidék jellegzetes faja. Ophonus melleti HEER, 1837 - Kis bársonyfutó SZÉL (1996) összegzi biztosnak tekinthető előfordulási adatait: Bükk (Eger /Almár/), Szigetköz (Ásványráró, legelő), Zselic (Vásárosbéc: Dióspuszta (HORVATOVICH 1990)),

Next

/
Oldalképek
Tartalom