A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

VERESS MÁRTON - PONGRÁCZ IMRE - BEREZNAI CSABA: Néhány bakonyi hegy hajdani elborítottsági viszonyainak vizsgálata

Hajag Az egykori valószínűsíthető kavicsborítottság határait a 20. ábra mutatja. Az ábráról leolvasható, hogy a kavicselborításbol a Hajag tömege nem egységesen, hanem több szigetszerűen elkülönülő magaslat formájában emelkedhetett ki. Ezek a következők lehettek: Felső-Hajag, a Rend-kő két kisebb magaslat formájában, valamint a Középső- és AlsóHajag. A kavicstakaró felszíne feltehetően E-ról D-re és K-ről Ny-ra emelkedett, amelyen D-i, illetve Ny-i irányba hátráltak a völgyek. Ezen völgyek között - nagyságát tekintve - legjelentősebb a Rend-kő két magaslata, illetve a Felső- és Középső-Hajag között kialakult völgy, amely Rend-kőn túli szakaszán dagonyasorban folytatódik. Ez utalhat a kőzethatár völgyön belüli hátrálására. Ennek a völgynek a 610 m-es nyeregponttól nyugatra eső részén túl már egy nyugatra lejtő völgy jelzi, hogy az idősebb völgy felső részének lepusztulása után képződhetett, akkor, amikor itt a kavicstakaró felszíne nyugati irányban lejtett. Ez a völgy, méreteit tekintve, már jóval kisebb. A Hajag nyugati lejtőinek völgyszegénysége arra utal, hogy a Csehbányái-medencében eredetileg a kavicstakaró ugyancsak E-ról D felé lejtett. A Hajag keleti lejtőin, nyugatról keletre lejthetett a kavicstakaró, azonban a völgyek fokozatosan észak felé fordulnak, utalva arra, hogy a tágabb környéken a kavicsfelszín északra lejtett. Ezért itt a kavicstakaró hajdani határának megállapítása nehézségekbe ütközik. A Hajagon az északi és keleti oldal völgyfőinek magassága arra utal, hogy északról dél felé haladva a Rend-kőig a terület kiemelkedése egyre nagyobb, majd innen az Alsó-Hajag felé egyre kisebb mértékű volt a völgyek kialakulása után. Kab-hegy és környéke A Kab-hegy és környezetében a valószínűsíthető kavicselborítási viszonyokat a 21-32. ábrák mutatják. Feltehetően egykor tíz magaslat állt ki a kavicstakaróból. Ezek a következők: É-on a Bocskor-, a Névtelen-, a Tűzkő-, a Csárda-hegy és a Köves-tábla, K-en a Som-, a Nagy-Csonka-hegy, Ny-on a Halyagos, D-en pedig egy K-Ny-i csapásirányú rög. A legnagyobb fedetlen térszínt a Kab-hegy központi része alkotta. Ezen magaslatok között az alacsonyabb részek (nyergek) elfedődtek. A hegység emelkedésének következtében a vizsgált területtől É-ra a Csinger-patak, K-re és D-re a Vázsonyi-séd, ÉNy-ra a Kígyós-patak vágódott be az egykori kavicstakaróba, s így erózióbázisul szolgáltak az e területen kialakuló vízfolyásoknak. A terület - a fentebb említett vízfolyások völgyeinek kialakulása miatt - É-ra, K-re D-re egyaránt lejtett. A Ny-i oldalon az ÉK-i irányból DNy felé hátráló Kígyós-patak medre csak később vágódhatott be. így a Ny-i oldalon nem alakult ki a kavicstérszín oly nagyfokú lejtése, hogy a fedőüledékes felszínen vízfolyások, s azok völgyei képződhessenek. A területen kialakult első vízfolyásoknak elegendő idő állt rendelkezésre a nagyméretű, széles völgyek kialakításához, melyek a kisebb fedetlen magaslatok között a Kab-hegy elbontásából kiálló, központi és D-i magaslatig hátráltak. E völgyeket egymástól széles kavicshátak választották el. Később már e völgyek szolgáltak erózióbázisul a fiatalabb és így kisebb méretű völgyeket kialakító vízfolyásoknak, melyek az említett kavicshátakon hátráltak felfelé a fedetlen térszínekig. A gyors bevágódás miatt a völgytalpak hamarosan elérték a karbonátos kőzeteket, s itt, a kőzethatáron víznyelők keletkezhettek. A további kavicselhordódás következtében, a völgyeken belüli kőzethatár-hátrálás nyomán, újabb víznyelők keletkezhettek, másrészt pedig az idősebb víznyelők eltömődhettek. A völgyek bevágódása a karbonátos kőzeteken is folytatódott, így epigenetikus völgyek alakultak ki. É-ról először a