A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

MOLNÁR ISTVÁN: Kisemlős-faunisztikai adatok a Keleti-Bakonyból bagolyköpet-elemzések alapján

lis zsákmányállatok köréből a legkevésbé, másrészt élőhelyén - a zártabb erdők kivételével - mindenhol zsákmányol, így köpeteiből elvileg valamennyi, az adott helyen élő kis testtömegű emlős előkerülhet. Összesen hét, eltérő helyen vagy időpontban gyűjtött anyag állt rendelkezésemre, ezek a következők (1. táblázat): 1. sz. táblázat: A bagolyköpetek gyűjtési adatai Gyűjtési hely Gyűjtési idő Megjegyzés I. Szápár 1985. VIII. 2. A gyűjtés helyére a baglyok csak nappali pihenésre jártak be, a köpetek kora nem volt megállapítható II. Szápár 1985. VIII. 3. Költőhelyen, a fiókák alatti köpetekből kialakuló "fészekből" gyűjtött anyag III. Szápár 1985. VIII. 3. Az fenti költőhelyen, de az aduit példányok pihenőhelyéről származó, ismeretlen korú anyag IV. Szápár 1987. VII. 4. Az fenti pihenőhelyen szedett, határozatlan korú anyag V. Nagyesztergár 1990. VII. Költőhelyről származó, közelebbi adat nélküli anyag VI. Nagyesztergár 1991. VI. Az előző helyen gyűjtött, határozatlan korú anyag VII. Csetény 1994. IV. 6. Valószínűsíthető költőhely mellett gyűjtött, túlnyomó részben friss, még nedves anyag A köpetek gyűjtését Szápáron Kohus László és Hegedűs Attila, Nagyesztergáron Hoffer Vilmos, Csetényben Barta Zoltán végezte, segítségüket ezúttal is köszönöm. Eredmények A köpetekből összesen 2446 gerinces zsákmányállatot sikerült meghatározni az alábbi bontásban: Szápár: 1103 példány Nagyesztergár: 912 példány Csetény: 431 példány A részletes eredményeket az 2. táblázat tartalmazza, a fajonkénti lebontás az alábbiak szerint alakult: A cickányok (Soricidae) hét hazai faja közül a most elemzett anyagból hat került elő, a havasi cickány (Sorex alpinus) előkerülése szűk elterjedése miatt nem is volt várható. A Dunántúl más területeihez hasonlóan - bár korántsem annyira szignifikánsan - a gyűjtések leggyakoribb fajának a nedvesebb élőhelyeket kedvelő vörösfogú cickányok (Sorex) képviselője, az erdei cickány (Sorex araneus) bizonyult. Tíz százalék feletti gyakorisággal az L, V és VI. sz. gyűjtött anyagból került elő.