A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

VERESS MÁRTON - PONGRÁCZ IMRE - BEREZNAI CSABA: Néhány bakonyi hegy hajdani elborítottsági viszonyainak vizsgálata

amelyek völgyfői nem a jelenlegi kőzethatárnál, vagy a bazalttal fedett térszíneken helyezkednek el, a korábbi (első üledékeiborítás) fedett térszín epigenetikus völgyei. Az ilyen völgyfők által határolt terület - legalább a bazalttakaró pereméig - kiállt az első vízzáró takaróból (10. ábra, A típusú völgy). Ott, ahol a jelenlegi fedőüledékek olyan karbonátos térszínrészletet fedtek be, amelyeket nemkarsztos fedőüledékek borítottak - ám azokat elvesztették - több völgytípus kifejlődésére is számítani lehet. Akkor, ha a karbonátos térszínen kialakult idős, nagyméretű völgy a jelenleg fedett területeken is folytatódik - csak itt lankás oldalú - a teljes völgyhossz epigenetikusan képződött (10. ábra, B típusú völgy). A völgy nem karbonátos térszínre eső részén utólagos elfedődés történt. A vizsgált területen bazaltláva töltötte fel - többé-kevésbé - az ilyen völgyrészleteket. Az ilyen völgyfők által határolt, jelenleg bazalttal fedett térszín a korábbi üledékelborításból kiemelkedett. Előfordulhat, hogy az epigenetikus, s később a felső részén feltöltődött völgy, az elvégződése felőli bazaltos térszínekről - azok nagyobb lejtése miatt - sok vizet kap. Ilyenkor a feltöltött völgytalpon meanderező meder alakul ki, amelynek vízfolyása az epigenetikus völgyfőn túli bazaltos térszínekre is hátravágódik, szintén meanderező, villásan szétágazó medreket kialakítva (10. ábra, C típusú völgy). A hajdani elborítás határát az idős, széles, epigenetikus völgy völgyfőjének helye jelezheti. Akkor, ha az ilyen részben kitöltött, epigenetikus völgy még több vizet kap, a hajdani völgyfőtől visszavágódó regreszsziós medrek oldalirányban fejlődve, egyetlen közös völgyet képeznek (10. ábra, D típusú völgy). Az egykori epigenetikus völgy völgyfőjének meghatározása ekkor bizonytalan. A bazalt által kitöltött völgy kettős (11. ábra). Az ilyen völgyekben húzódó kőzethatáron recens víznyelők is előfordulhatnak. A bazaltos térszín azon völgyei, amelyek a bazalttakarón belül alakultak ki, a hajdani üledékeiborítástói függetlenül - annak lepusztulása után -, így az egykori elborítási viszonyokról nem adnak információt. Megemlíthető, hogy ezek lehetnek szélesebb, nagyobb méretű völgyek, ha több vizet kap a kialakító vízfolyásuk (10. ábra, E típusú völgy). Ilyenkor a kőzethatáron víznyelő is létrejöhet. Ha a kialakító vízfolyás kevés vizet kap, akkor csak kisméretű, meanderező, több ágra szakadó és később esetleg újra egyesülő medrek alakulhatnak ki. (10. ábra, F típusú völgy). Előfordulhat, hogy a karbonátos térszín nem egységesen, hanem több részletben emelkedett a hajdani kavicselborítás fölé úgy, hogy a fedőüledékek csapása az elfedett térszín lejtésének irányával nem egyezett (hajdani allogén karszt). Ha a két fedetlen terület között a kavicstérszín egyikük felé lejtett, akkor köztük völgyek alakulhattak ki, s öröklődhettek át a karbonátos kőzetekre. Ekkor az egyik fedetlen térszín egyik oldaláról autogén, a másik oldaláról allogén karsztként viselkedett. Utóbbi helyen - az epigenetikus völgyek elvégződésénél - víznyelők képződhetnek (12. ábra). Ha később e területet egységesen fedte el a bazalttakaró, akkor az említett epigenetikus völgyeket teljes hosszában - részben - kitöltötte a bazalt. Itt, a hajdani kőzethatáron kialakult karsztos formákat elfedi a bazalttakaró. Tehát, az ilyen területeken a Csatkai Kavics formáció egykori elterjedési határát a részben bazalttal kitöltött, epigenetikus völgyek kiékelődési helyeinek összekötésével rajzolhatjuk meg. A korábban allogén karsztot alkotó terület esetében, a kavicstakaróban kialakult völgyek - az ebből kiálló fedetlen karszttérszín határán - elvégződtek. E kiékelődési pontok - melyek a hajdani fedetlen térszín határát jelölik - a térszín helyi egyenetlenségeitől, az esetleges vertikális mozgásoktól függően, ma (a bazaltömlés után) a fedetlen vagy a fedett részeken, vagy ezek határán is elhelyezkedhetnek. Ha a részben bazalttal kitöltött, epigenetikus völgyek jelenlegi végződési pontjai (völgyek hajdani mélybefejeződési helyei) után e völgyek bazaltkitöltés nélküli folytatásai nem találhatók meg a jelenleg is fedetlen térszíneken, akkor a két elborítás határvonala egybeesik (13. ábra). így a kőzethatáron az egyszer már inaktívvá vált víznyelők újra működésbe léphetnek.