A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

JÓZAN ZSOLT: A Bakony fémdarázs faunájának (Hymenoptera, Chrysididae) alapvetése

Az egyes nemek fajainak egyes biotópokban való gyakorisága, megléte az előzőeken kívül összefügg azzal is, hogy a gazdaállatok közül melyek vannak az adott helyen jelen, lévén a fémdarazsak cleptoparaziták. A legfajgazdagabb a Chrysis s. 1. nem {Chrysis, Chrysura, Trichrysis, Praestochrysis). Ezek tekintélyes hányada xylicol (fában fészkelő) hártyásszárnyúak parazitálója, ezért túlnyomórészt a hagyományos építőanyagú települések (falvak, zártkert jellegű szőlők) területén élnek. A régi épületek nádtetőiben, kő- és vályogfalazatain nemcsak a xylicol, hanem részben a terricol (földben fészkelő) gazdaállat fajok is tekintélyes fajszámmal élnek. Ez eredményezi az ilyen biotópok fémdarázsfaunájának jelentős mértékű diverzitását. Az ilyen települések átépítése sajnos a Hymenoptera fauna életlehetőségeit tetemesen szűkíti. A terricol fajokat parazitáié Chrysis fajok a nyílt sziklagyepekben, törmeléklejtőkön is élnek (főképpen a karbonátos alapkőzetű biotópokban), közöttük számos ritka faj is megtalálható. A hegységben a lösztakarós területek nem olyan elterjedtek, mint a Dél-Dunántúlon. Ezeket főképp a medencék peremterületein találjuk meg (pl. Balatoncsicsó, Balatonhenye). Itt a löszfalakon, löszpadkákon a Chrysididae fauna diverzitása szintén számottevő: Chrysis (részben), Hedychrum, Hedychridium és Holopyga fajok. Ezeket találjuk meg a homoki biotópokban is, kiegészülve a Bakonyban igen ritka Parnopes grandior és Spinolia unicolor fajokkal. Az Omalus s. 1. fajok túlnyomó része a xylicol kaparódarazsak (Sphecidae) közül főképpen a Pemphredoninae alcsalád tagjainak cleptoparazitája. Ezek leggyakrabban a cserjések, erdőszegélyek, kertek, hagyományos művelésű szőlők területén találhatók meg. A bakonyi települések hagyományos építészeti technikáinak megőrzése nemcsak kulturális, építészeti, idegenforgalmi érdek, hanem a fullánkos Hymenoptera fauna fennmaradásának egyik feltétele is. A fémdarázs imágók a nyitott pártájú növényeket keresik fel nektárszerzés céljából. A Parnopesen kívül valamennyi nem fajai leggyakrabban az ernyősvirágúakat látogatják. A Hedychrum és Hedychridium fajok ezeken kívül kedvelik a fészkesvirágúakat és néhány ajakos növényt is (6. táblázat). Faunajegyzék és a fajok jellemzése Részletesebb adatokat csak a ritkább, vagy szórványosan előkerült fajokról közlünk. A gyakoribb fajoknál csak a lelőhelyeket adjuk meg, a gyűjtés idejét évszámok nélkül, összesítve közöljük. A példányszámot minden esetben ugyancsak összesítve tüntetjük fel. A gyűjtők nevének rövidítése: (BH) = Balla-Huszár, (B) = Bankovics, (J) = Józan, (Jn) = Józanné, (K) = Kasper, (KP) = Kolep-Papp, (M) = Mihályi, (N) = Neruzsil, (P) = Papp J., (Po) = Podlussány, (T) = Tóth S., (TS) = Tóth-Sinkovich, (Ú) = Újhelyi, (Ve) = Veszelovszky CHRYSIDIDAE CLEPTINAE Cleptes consimilis BUYSSON, 1887 - Szigliget: Vár-hegy, 1964. 07. 01. (P). - 1 c. Nyugat-palearktikus faj, Magyarországon szórványosan került elő. Cleptes pallipes LEPELETIER, 1806 (Sárgalábú tolvajdarázs) - Ajka: ligeterdő, 1964.