Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)
DR. TÓTH SÁNDOR: Emlékezés dr. Tóth Lászlóra (1937-1992)
eleinte amatőr rovarászként, majd később hivatásos entomológus szakemberként is elkötelezze magát e szép és sokak számára vonzó tájnak. Miért nem - másokhoz hasonlóan - a Budapesthez közelebb fekvő Budai-hegység, a Pilis, vagy a Börzsöny kutatója lett? A kérdésre, legalábbis részben, maga adja meg a választ, amikor egyik levelében így vall: " A Bakony hegységbe először 1957-ben jutottam el. Tájainak szépsége és változatossága, a várromjait finoman körüllengő történelmi levegő romantikája, az egész tájegység mintegy kiterjedése a maradék magyar tengerrel, a Balatonnal, azonnal rabul ejtett." ... Késeibb a Bakonyhoz való vonzódásában nyilvánvalóan szerepe lett az időközben életre hívott Bakony-kutatásnak, mely számos amatőr gyűjtőnek is lehetőséget biztosított a veszprémi Bakonyi Múzeum természettudományos célkitűzéseinek megvalósítása érdekében való munkálkodásra. Tóth László ezt soha nem is tagadta, és azt sem titkolta, hogy mindig szívesen jött a Bakonyba, jól érezte itt magát. Ennek köszönhetően tájkutató munkássága is elsősorban a hegységhez kötődik. Ezt egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nyomtatásban megjelent 42 tudományos tanulmányának közel fele bakonyi témát tárgyal. Zoológiai érdeklődése már nagyon korán, gyermekkorában megmutatkozott. Az élővilág iránti vonzalma megszületéséhez és elmélyüléséhez hozzájárult szüleinek haza- és természetszeretete, a lakóhelyül szolgáló kertváros természetközelsége. Szerepe volte folyamatban a főváros múzeumai, könyvtárai és állatkertje által nyújtott lehetőségeknek is. Az állatvilágra való kezdeti "rácsodálkozás" tárgyát természetszerűleg a nagyobb lények, az emlősök és madarakjelentették. Különösen mély benyomással volt rá a Természettudományi Múzeum Afrika csodálatos állatvilágát bemutató nagyszabású, állandó kiállítása. Gyakran emlegette azt a szerencsés körülményt, hogy a középiskolai tanévek nyári szüneteiben a Biológiai Tanszer Intézetben dolgozhatott, ahol az állatok gyűjtése, preparálása terén nagyon sok elméleti ismeretet, valamint gyakorlati fogást sikerült elsajátítania. Emellett egyúttal bőséges alkalom nyílott szakmai ismeretek szerzésére is. Elsősorban az ottani hatásoknak köszönhetően fordult érdeklődése egyre inkább a rovarok, közelebbről a bogarak felé. Akkoriban lett tagja a számára nagyon vonzó Magyar Rovartani Társaságnak is. A bogarak gyűjtését, tanulmányozását az egyetemi évek alatt és a tanári munka mellett is kitartó szorgalommal és töretlen lelkesedéssel folytatta. Szerencsés körülmények összejátszásának is köszönhetően minden évben sikerült néhány alkalommal eljutnia a Bakonyba, ahol bogárgyűjteményét gyarapíthatta. A bakonyi kirándulások megszervezésében volt osztálytársától és egyben jó barátjától, a Veszprém Megyei KÖJÁL biológusától, Kecskeméti Istvántól is sok segítséget kapott, aki gyűjtőútjaira gyakran elkísérte. Bakonyi kutatásaiban 1966-ban következett be jelentős fordulat és egyben minőségi változás, amikor egy véletlen folytán összetalálkozott régi egyetemi ismerősével dr. Papp Jenővel, a veszprémi Bakonyi Múzeum zoológusával. Az ő felkérésére és biztatására csatlakozott nagy örömmel "A Bakony természeti képe" kutatóprogramhoz, melyben az elkövetkező évtizedek során buzgón tevékenykedett. Szakmai munkásságában az 1970-es év hozta el az akkor nagyon csábítónak látszó, de később már nem mindenben pozitívnak talált lehetőséget. Ekkor kapott múzeumi állásajánlatot, és azzal élve a Budapesti Természettudományi Múzeum Állaltárában helyezkedett el muzeológusként. Kedvenc állatai ez idő tájt a futóbogarak voltak, néhány évig a múzeumban is ezek képezték főtémáját. "A Bakony természeti képe" program keretében is elsősorban e csoporttal foglalkozott. Saját bevallása szerint talán a legsikerültebb és számára mindenképpen legkedvesebb munkája a Bakony futóbogarairól szóló tanulmány összeállítása volt. A rendkívüli alapossággal kidolgozott vaskos alapvetést minden változtatás nélkül elfogadták az egyetemen disszertációként, így a bakonyi futóbogarakból dokloráll 1977-ben.
