Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)

BARTA ZOLTÁN: A Bakony hegység új madárfaja: a holló (Corvus corax L.)

1. ábra: A holló (Corvus corax L.) fészkelési körzetei Magyarországon az 1980-as évek közepén (Kalotás 1988. nyomán). Történeti visszatekintés A holló (Corvus corax L.) elterjedését tekintve holarktikus faj: költőmadárként egyaránt megtaláljuk Eurázsiában, Észak-Amerikában és Észak-Afrikában. (2. ábra) A mai Magyarország területére vonatkozó előfordulásáról a következő ismereteink vannak: CHERNÉL (1899. 2. 545. p.) szerint „hazánkban nem mindenütt kerül elő... Nyugat-Magyarországban ritkaság, sőt hiányzik." Hasonló véleményének ad hangot CHERNÉL (1902. 415. p.) Brehmnek „Az állatok világa" c. többkötetes, hazai viszonyainkra vonatkozó kiegészítéseket is tartalmazó munkájában: „Hazánkban csak helyenként kerül elő. ...A borsodi >Bükkhegységben< egy izben szintén láttam. Túl a Dunán ritkaság, noha azelőtt itt is pl. Fehérmegyében stb. költött; a nyugati megyékben ma már alig látható." SCHENK (1918) szerint a Dunántúlon ritkaságszámba megy (3. ábra). CHERNÉL (1921. 47. p.) ,A trianoni béke és Magyarország madárvilága" c. cikkében azt írja, hogy a „Nagy-Magyarországon előfordult 411 fajból... Csonka-Magyarország területén ... nagyon ritka fészkelő immár a Corvus corax" (is!). LOVASSY (1927. 424. p.) így fogalmaz: „Nálunk még leginkább a Balkán államokhoz közeleső országrészeken ... látható, ... az ország nyugati részein pedig nagy ritkaság." VASVARI (1929. 308. p.) Brehm ,Az állatok világa" c. müvének egy újabb kiadásában így jellemzi hazai előfordulási viszonyait: „Magyarországon a holló elterjedése igen sajátságos, azt lehet mondani, hogy egyrészt északról dél felé növekszik az állománya, másrészt keletről nyugat felé állandóan fogy, úgyhogy ... gyakoribb az Alföld déli vidékein mint pl. a Dunántúlon." VASVARI (1931) a holló települési viszonyaival foglalkozó munkájában a faj korábbi elterjedtségére nézve Petényit idézi (PETÉNYI 1904. 139. p.): „Szórványosan egész Magyar-