Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)

DR. VERESS MÁRTON - FUTÓ JÁNOS - ILON GÁBOR: A tapolcafői Forrás-tó feletti forráscsoport kürtőinek előzetes vizsgálata

^ 5 y. ábra: A vizsgált térség helyszínrajza. Jelmagyarázat: 1 -település 2-műút 3-kerítés {vízmű védte rule t) 4=szintvonaI tengerszint feletti magassággal 5=metszodés 6=vízfolyás Régészeti leletek A századeleji mérések szerint az év egészében 14,5°C-os források és tavak, valamint az ezek lefolyásából keletkezett Tapolca-patak a szűkebb környéken (mikrorégió) egy, a tágabb környezethez (makrorégió) képest melegebb, sajátságos mikroklímát eredményezett, így a folyóvizek sem fagytak be. (Gondoljunk csak pl. a vértesszőlősi alsópaleolitikus emberi „telepre", ahol hasonló körülmények lehettek.) A fent taglalt előnyöket a tapolcafői forrásokat és környéküket megszálló embercsoportok is felismerték. Csak a régészeti források — majdnem a mai napig tartó — elégtelensége okozott némi bizonytalanságot (TORMA 1972). A forrásoktól északnyugati irányban, Pápa felé 500-1000 m-re, a Tapolca mindkét partján a '60-as évek végén két őskori (közelebbről nem meghatározható korú) és egy kelta kori településnyomot jelzett a régészeti kutatás, valamint a '80-as évek közepén került egy késő bronzkori bronz tokosbalta a község homokbányájából a pápai múzeum gyűjteményébe (lsz. 86.94.1.). Az ezt követő évszázadokból már csak írásos adatok voltak a középkori falura, melynek praediális nemessége agyőri püspöknek tartozott katonai szolgálattal (ILON-SZABÓ 1988). A XVII. vagy XVIII. században épített, a mai falu közepén található református templom melletti parókia udvarán álló kőfalszakaszt és az ettől a helytől kelet felé, kb. 200 m-re látható ismeretlen korú kőfalszakaszt forrásfoglalásnak tartották, illetve a győri püspök 1592-ben említett halastavával hozták összefüggésbe. Ezen kérdések megválaszolását és a kőfalak kor-