Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)

FAZEKAS IMRE: A Tihanyi Tájvédelmi Körzet lepkefaunája (1.) Faunisztikai alapvetés (Lepidoptera)

A szenderlepkék közül a védett Hemaris fuciformis-t, s a védelem alatt nem álló Hxles galii-l kell kiemelnünk. Mindkét fajt utoljára GRAESER & SZENT-IVÁN Y (1940) közölte a félszigetről, azóta ujabb adataink nincsenek. Afuciformis és a galii az egész ország területén igen lokális és ritka, sőt az elmúlt évtizedekben csak elvétve került elő egy-egy példányuk. Nem kizárt, hogy Tihanyból mindkettő kipusztult. NOTODONTIDAE A púposszövők a TK területén alacsony faj- és egyedszámot képviselnek. Közülük egy védett fajt találtam, a Dicranura uhui D.& S.-t. A faj areája erősen kötődik tápnövényeinck (Ulmus fajok) elterjedéséhez. A szilfákat sújtó betegségek, valamint az erdők elegy-arányának mesterséges megváltoztatása meglehetősen kihatott a század első felében még jóval elterjedtebb és gyakoribb magyar I). itlmi populációkra, amelyek ma regresszióban vannak. Tihanyban csak a fénycsapda gyűjtötte két példányban (1983-ban). ARCTIIDAE Védett fajok: Ocnogyna parasita HBN.(700), Nudaria mundana L.(705), Diaphora luctuosa HBN.(723). A nyugat-palearktikumban ma már csak areafragmentumokban élő Nudaria mundana hazánkban csupán az ,,Ósmátra" izolátumaiban tenyészik, ott is alacsony egyedszámban. Tihanyból a század első feléből származó bizonyító példányok ismertek, újabban nem került elő. Természetvédelmi szempontból súlyosabb & Diaphora luctuosa populációk helyzete. Magyarországon a Mecsekben, a Pilisben és a Bakony vidékén (Sümeg, Tihany, Csopak) ismert. Az elmúlt három évtizedben a mecseki tenyésző populációról nincs adat. A sümegi és csopaki lelőhelyek újabb kutatása nem történt meg. Egyébként ezeket a példányokat Diaphora sordida (HUBNER, 1800) fajnak határozták, majd törölték a hazai faunából. AD. luctuosa Tihanyból eddig csak GRAESER & SZENT-IVÁNY (1940) közlése nyomán ismert, de az újabb gyűjtések a faj jelenlétét nem erősítették meg. Kipusztulását valószínűnek tartom. NOCTUIDAE Védett fajok: Pare.xarnia fugax TR.

(746), Catocala conversa ESP.(926), Arytrura musculus MÉN.(942). A félsziget bagolylepke-faunájának fajszáma (219 faj) nem nevezhető magasnak, s feltűnően kevés a védett faj. Közülük kiemelkedik a Kárpát-medence lepkefaunájának állatföldrajzilag és faunatörténetileg is egyik legértékesebb tagja, az Arytrura musculus. Egyes szerzők (ex verb.) ennek a kelet-ázsiai, európai, diszjunkt areájú fajnak feltételezik a tercier- vagy interglaciális reliktum jellegét. Nagy valószínűséggel azonban csak posztglaciális reliktumról lehet szó. Hazánkban Debrecenben, a nyírségi láperdőkben, a Kis-Balatonon és Tihanyban fogták. A félszigetről feltehetőleg kipusztult, mivel hosszú évtizedek óta nincs bizonyíték populációjáról. Korábbi adatát VARGA (1960) közölte, de a magyar Vörös Könyvben erre már nem találtunk utalást.