Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)

FAZEKAS IMRE: A Tihanyi Tájvédelmi Körzet lepkefaunája (1.) Faunisztikai alapvetés (Lepidoptera)

egész Európában regresszióban, más nézetek szerint sziguláris extinkcióban vannak. A magyarországi populációk az area peremén helyezkednek el; igen lokálisak a Dél-Dunántúlon, a Balaton környékén és a nyugati határvidéken. E jellegzetes myrmekofil Lycaenidae erősen kötődik a mocsárrétekhez, nedves patakmenti réttársulásokhoz. A vizes élőhelyek eltűnésével (lecsapolások), s az elmúlt évtizedek aszályai miatt a hazai populációk abundanciája kritikus értékre esett vissza. A Bakonyban főleg Balinka, Herend, Nagytárkány és Pétfürdó'környékén ismertek még tenyésző'populációk. ATTACIDAE Védett fájok: Satumiapyri D.& S.(448), Eudia spini D.& S(449). Az Eudia spini az elmúlt 55 évben nem került elő. Utoljára GRAESER & SZENT-IVÁNY (1940) tesz róla említést. Nem kizárt, hogy a félszigetről kipusztult. A Bakonyi Természettudományi Múzeumban nincs bizonyító példánya. A pontomediterrán jellegű faj az egész Kárpát-medencében visszaszorulóban van. Magyarországon az utóbbi három évtizedben csak az Északi-középhegység déli előteréből (Bükk) bizonyították tenyésző populációk meglétét. GEOMETRIDAE Védett fajok: Eupithecia graphata TR.(583), Odonthognophos dumetatus TR.(651), Chariapilates formosarius pannonicus VOJNITS (655). A jellegzetesen pontomediterrán, más nézetek szerint holomediterrán Eupithecia graphara-nak csak egy hím példányát fogtam a Kis-erdó'-tető sziklagyepében (1983. 06. 11.). A Bakony száraz, meleg biotópjaiban lokális és ritka (FAZEKAS 1980). A század első évtizedében a Budai-hegyekben még „gyakori" faj olyan jelentős védett területekről is hiányzik, mint a Bükki Nemzeti Park, vagy a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet. Mivel a nevezéktani alakot a magyar populációk képviselik, indokolt lenne a hazai populációk demotópjainak, abundanciájának kiemelt kutatása, amelyre eddig még nem fordítottak kellő figyelmet. Egy példányban került elő a Chariaspilate s formosarius endemikus kárpát-medencei alfaja, a pannonicus is a Kis-erdő-tetőről (1983.07.15). Hazánkban eddig csak a következő lelőhelyekről volt ismert: Csorna, Vörs, Tihany, Budapest (Csillaghegy), Sári, Peszér, Tatárszentgyörgy, Orgovány, Ocsa, Ágasegyháza és Bátorliget. A mocsár- és lápréti pannonicus feltehetőleg a Külső-tó környékén tenyészik, de egy példány alapján a populáció valóságos helyzetéről nem lehet képet alkotni. Az Odonthognophos dumetatus-nak csak irodalmi adatait láttam, a faj egyedeit nem sikerült begyújtenem. Zircen, a Bakonyi Természettudományi Múzeumban nincs bizonyító példánya. Faunisztikailag, de természetvédelmileg is figyelemre méltó az Eumannia oppositaria MANN tihanyi előfordulása (KOVÁCS 1953). VOJNITS (1980) hazai előfordulását nem tartja bizonyítottnak. Mivel saját gyűjtéseim során nem került elő, a hazai irodalmi adatokat fenntartással kell kezelni. SPHINGIDAE Védett fajok: Acherontia atropos L.(657), Hemaris tityus L.(663), Hemaris fuciformis L.(664).