Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)

FAZEKAS IMRE: A Tihanyi Tájvédelmi Körzet lepkefaunája (1.) Faunisztikai alapvetés (Lepidoptera)

Természetvédelmi értékelés, védett fajok A Tihanyi-félsziget igen magas lepkefajszámnak (954 faj) ad otthont, annak ellenére, hogy kiterjedése kicsi, a kultúrterületek aránya nagy és az idegenforgalom jelentős. Az egyes veszélyeztetett vagy védett fajok helyi populációinak abundanciájáról vagy eltűnéséről nehéz pontos képet alkotni. Jelenlegi ismereteink alapján 35 faj tartozik az országosan is védett taxonok közé. A következőkben a könnyebb áttekinthetőség miatt családonként elemzem a védett fajokat. Zárójelben megadom a faunalistában kapott sorszámokat is. PAPILIONIDAE Védett fajok: Parnassius mnemosyne L.(351 ); Papilio machaon L.(352); Iphiclides podalirius SC.(353). Csupán a P mnemosyne metapopuláció helyzete nevezhető kritikusnak, hiszen a hetvenes évek óta újabb példányokat nem sikerült gyűjteni. Mivel a faj hernyó alakban telel át. feltehetően a tavaszi erdők gyepszintjének taposása kihat a bábozódásra és a kelésre. PIERIDAE A családot csak egy védett faj, a Colias chrysotheme ESP.(358) képviseli. Tihanyból tudomásom szerint csak KOVÁCS (1953) faunakatalógusa említi. Vizsgálataim szerint a Tihanyi TK-ben ma már nincs tenyésző populációja. Legközelebb Balatonfüreden, Öskü környékén és Várpalota felett gyűjtöttem, ahol nem ritka. A chrysotheme a kelet-ázsiai Altáj-hegységtől a kontinens középső sztyepp-zónájában egészen Burgenlandig nyomul előre. A peremhelyzetű, lokális kárpát-medencei populációk fennmaradása csupán a Dunántúli-középhegység dolomit-kopárosain látszik megnyugtatónak. NYMPHALIDAE Védett fajok: Apatura ilia D.& S.(367) (8. ábra), Neptis sappho PALLAS (369), Nymphalis polychloros L.(370), Nymphalis antiopa L.(371), Inachis io L.(372), Vanessa atalanta L. (373), Argynnis pandora D.& S.(379), Boloria selene D.& S. (385). Boloria euphrosyne L.(386), Euphydryas aurinia ROTT. (396). A tarkalapkék közül az Apatura ilia, a Neptis sappho, valamint a Nymphalis antiopa igen ritka, csak l-l példányuk figyelhető meg, s akár több évre eltűnhetnek. Az Argynnis pandora-t a 90-es évekig egyszer sem találtam meg, bár a régebbi irodalom szerint a gyakori fajok közé tartozott. A tájvédelmi körzet egyik legértékesebb Nymphalidae-je az Euphydryas aurinia. A Külső-tó környékén él egy alacsony egyedszámú populációja. Utoljára 198 l-ben gyűjtöttem. Magyarországon az Alpokalja és a Bakony-vidék láprétjeinek jellemző, politipikus, palearktikus areájú faja. Egész Európában veszélyeztetett. A politipikus, holarktikus areájú Boloria selene D.& S. csak a Külső-tó környékén és a félsziget nyugati oldalán nevezhető gyakorinak, másutt elvétve repül.