Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

szabályos líra alakot mutat. Ere biconvex, a levélalap közelében készült metszetekben két gyengén fejlett stereid csoport figyelhető meg, feljebb az érfelszíni sejtekhez hasonló nagyságú sejtekkel bír. Levélsejtek keresztmetszetben szabályos hordó alakúak, vastag falúak. Levélhónalji szőrök rövidek, 3-5 sejtből állók, a sejtek hossza cca. 30 um. Kétlaki növény. Perichaetium levelek alapi része megnyúlt sejtekkel, felső részük összehúzott, erük hosszan kilépő, kígyózó. Tokot tavasszal, nagyon ritkán fejleszt. Toknyél 9-10 mm hosszú, jobbra csavarodó. A tok felálló, tojásdad, 1,2 mm hosszú 0,6 mm széles. Fedőjének hossza kb. 0,9 mm, süvege a tokot félig takarja. Peristomium-fogai szabálytalanul oszlottak, könnyen letörnek. A fogak hossza 0,20-0,25 mm, gyengén balra csavarodok (14. ábra). Elterjedés: Európa, É-Afrika, É-Amerika, Szibéria, Japán. 14. ábra: Didymodon acutus (Brid.) K. Saito a: levél 55x; b: levélhónalji szőr 450x; c: levélcsúcs 275x; d: levélkeresztmetszet 190x; e: levélközép 275x; (a, d: eredeti; b: Saito 1975.; c, e: Demaret-Castagne 1964) Ökológiája: Szárazságtűrő, fény kedvelő faj. Pionír növénytársulásokban, mésztartalmú talajokon él. Megjegyzések: Az egyes szerzők fajleírásai néhány részletben eltérnek. SAITO (1975) szerint levélsejtjei tompán papillásak, SMITH (1978) szerint a faj levélhónalji gemmákkal bír. Mindezeket a magyarországi mintákban nem sikerült megfigyelni. CRUNDWELL és NYHOLM (1965) indokoltan a Didymodon acutus alá vonja a Barhula valida-t ZANDER ( 1981 ) az általa képviselt széles faj felfogásnak megfelelően a D. acutus-taD. rigidulus varietasaként kezeli. Európában a két rendszertani egység jól elválik egymástól, így külön fajokként indokolt kezelni őket. A minták fele (47 mintából 23) volt rosszul határozva. Utóbbiak megoszlása a következő: D. luridus 26 %; D.fallax 22%; D. rigidulus 17 % Ceratodon purpureus 13 %; egyéb 22 %. A sejthálózatában hasonló D. luridus-t rövid háromszögű levélalakja, nem kilépő ere különbözteti meg a D. acutus-tó\. AD. fallax ventralis érfelszíne megnyúlt sejtekből áll, szemben az acutus lekerekített négyzetes, ovális sejtjeivel. AD. ngidulus-t megkülönbözteti négyzetes sejthálózata, gyakran kétrétegű levél széle és keresztmetszetben négyzetes, vékony falú, papillás sejtjei. A Ceratodon purpureus-l elsősorban csúcsi részének gyenge, tompa fogazottsága alapján lehet elkülöníteni, de különbözik négyzetes sejthálózatában is. A fennmaradó 24 mintával szemben a revízió során még 142 adata került elő, melynek alapján a faj jóval gyakoribbnak bizonyult, mint eddigi adatai mutatták. A 142 új adatból 70 más Barbula fajok kísérő fajaként szerepelt. A fennmaradó 72 minta az alábbi fajok revíziója során D. acutus-nak bizonyult. b c