Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

Elterjedés: Anglia (ritka), Közép- és Kelet-Európa, Kaukázus. Ökológiája: Szárazságtűrő, fénykedvelő faj. Magyarországon többnyire löszön fordul elő, csupán a Kőszegi-hegységből ismert kvarcfillit sziklák málladékán. Megjegyzések: A minták 32 %-a volt rosszul határozott. A tévedések 3/4 részét a D. rigidulus-sal való összetévesztés okozta. A D. cordatus vaskos, alig kilépő ere, levélalakja és egyrétegű levél széle alapján elkülöníthető az ugyancsak sarj morzsás D. rigidulus-tól. Ezen kívül a D. rigidulus mindig papillás, és ventralis stereid csoportja nem olyan erősen fejlett, mint a tipikus D. cordatus-é. A fennmaradó rosszul határozott minták két faj között oszlanak meg (D. acutus és D. luridus), számarányuk azonban nem számottevő. Ugyanakkor a feldolgozás során számos mintából előkerült, így a tévedések után fennmaradó 17 adat mellé 61 — részben űj — előfordulást találtam. ALPICUM NORICUM Ceticum 8565 Kőszeg, Klausen 1931. IX. 7. BP 107 206 B. Á.; B. Á. — Kőszeg — Rőtfalva 1931. IX. 7. BP 107 207 V. A.; A. L. 8665 Kőszeg, Meszes-völgy. Latzel 1930. 117. p. ILLYRICUM PRAEILLYRICUM Vi 11 any en se 0175 Máriagyűd. 1934. IX. 11. BP 106 375 B. Á.; B. Á. sub D.fallax — Máriagyűd, Felső-legelő 1942. IV. 17. BP 106 834 B. Á.; B. Á. sub D. rigidulus 9. térkép: A Didymodon cordatus Jur. magyarországi elterjedése