Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

raphysiseinek alakulása közt. A levélhónalji szőrök morfológiai vizsgálata jobb eredményt hozott. A szőröket alkotó sejtek száma, hossza és az alapi illetve csúcsi sejtek alakulása jól jellemzi az egyes rendszertani egységeket. A Barbula sensu Saito fajok egyöntetűen hyalinos levélhónalji szőreivel szemben a Didymodon fajok levélhónalji szőreinek alapi 1 (2) sejtje barnás színű. E morfológiai bélyeg segítségével sikerült a két kellően meg nem alapozott nemet egyértelműen elhatárolni, s a fentiek miatt Barbula-ként leírt fajokat a két nem valamelyikébe besorolni (SAITO 1975). Vegetatív szaporító szervek A mohok fennmaradását, elterjedését az ivartalan szaporító képletek is elősegítik. A Pottiaceae családban származásilag két fő típusa ismert:- előtelepi gemmák - rhizoidális gemmák Aprotonema sejtfonalaiból származó gemmákat a Gyroweisia tenuis-ná\ találta meg elsőként MÖNKEMEYER (1927). WHITEHOUSE (1980) az Eucladium verticillatum és a Didymodon luridus mély árnyékban nőtt populációi esetében figyelt meg az előtelepen gemmákat. A rhizoidális gemmákkal bíró Barbula s. I. fajok egy része agar kultúrában protonemális gemmákat fejleszt. A dolgozatban tárgyalt fajok közül ilyen a Didymodon glaucus, D. rigidulus és a Pseudocrossidium hornschuchianum (WHITEHOUSE 1980, MÜLLER 1874). A protonemális gemmák biztosítják a faj fennmaradását fényszegény környezetben, ahol a protonemából leveles hajtás fejlődik. Az általam vizsgált magyarországi Barbula s. I. mintákban protonemális gemmát nem sikerült megfigyelni. A rhizoidális gemmáknak két alaptípusa ismert. Földalatti rhizoidokon fejlődő gemmák figyelhetők meg a Barbula convoluta esetében. Ezek soksejtűek, gömb alakúak, s az említett fajnál bőven fejlődnek. A Barbula unguiculata rhizoidjain ritkán kis gemmaszerű duzzanatok figyelhetők meg, melyek azonban nem valódi gemmák. Megjegyzendő, hogy a B. unguiculata mesterséges táptalajon tenyészve valódi gemmákat fejleszt. A rhizoidális gemmák másik típusa esetén ezek nyélszerűen alakult rhizoidokon fejlődnek a levelek hónaljában. A két típus közös származását SAITO (1975) ismerte fel. E képletek gyakoriak a vizsgált csoportokban is. A Barbula indica, Didymodon cordatus, D. cordatus ssp. austriacus, D. rigidulus, D. sinuosus, D. tophaceus és Pseudocrossidium revolution bírhat ilyen gemmákkal. A gemmás egyedek gyakorisága egyes fajoknál eltérő. A Barbula fajok gemmái nagy változatosságukkal tűnnek fel. A Didymodon fajok azonos képletei kevésbé variálnak, és alakjuk révén közel állnak a Barbula convoluta által képviselt altípushoz. Perichaetialis levelek A perichaetialis levelek két típusa különböztethető meg. A vizsgált fajok döntő többségénél az ivarszervet körülvevő levelek hosszabbak és szélesebbek a szárleveleknél, csúcsi részük hegyes, felső kétharmaduk alakulása a szárlevelekéhez hasonló. A Barbula convoluta perichaetialis levelei képviselik a másik típust. E levelek rövidebbek a szárleveleknél, ovális nyelv alakúak, csúcsuk lekerekített, tompa, sejtjeik simák, a toknyelet körülölelik. A perichaetialis levelek alakulása jellemző az egyes fajokra, ezért jól használható a fajok, fajcsoportok elválasztására. Toknyél Hossza 5-15 mm között változik. Felszíne sima, keresztmetszetben kör alakú. Szárazon végig jobbra csavarodó, felső harmadában balra csavarodó vagy felül egyenes lehet. A Barbula convoluta toknyele alsó felében jobbra, felső felében balra csavarodó, eltérően az egyéb Barbula fajoktól, melyeknek tok-