Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

A BARBULA SENSU BOROS (1968) FAJAINAK ÁLTALÁNOS MORFOLÓGIÁJA Külsó megjelenés Acrocarp, csoportokat vagy párnákat képező mohok. Termetük néhány mm-től kb. 10 cm-ig terjed. A termőhelyi viszonyoktól függően fajon belül is nagy méretbeli változatosság tapasztalható. Ivarszervek a fő szár csúcsán találhatók. A Pottiaceae család fajainak többségéhez hasonlóan az elágazás sympodiális: az éves hajtás ivarszervben végződik. Az újabb hajtás közvetlen az ivarszerv alatti régióban alakul ki, és csúcsán ismét ivarszervek fejlődnek (1. ábra). Levelei isophyllek, szárazon a szárhoz simulok, szárhoz hajlók, a szár körül csavarodok, vagy göndörek. Nedvesen felállók, elállók, vagy visszahajlók. Divergencia-szög kisebb 100°-nál (a levelek spirálisan állók) illetve a Didymodon sect. Fallaces-nél 120°-os (a levelek három sorban rendezettek). Szár Szárkeresztmetszet kerek, illetve a Didymodon sect. Fallaces esetében lekerekített sokszögű, így infragenerikus bélyegként használható. Központi állomány megfigyelhető, néha jelentősen fejlett, pl. Barbula unguiculata. A belső kéregsejtek kívülről befelé haladva kisebbednek, a külsőknél nagyobbak. Hyalodermis nem figyelhető meg (kivétel a Barbula s. str. hazánkban nem élő néhány faja). Levelek A levelek alul ritkábban, felül sűrűn helyezkednek el. A levéllemez egyrétegű, kivétel a Didymodon rigidulus, D. vinealis, D. sinuosus, ahol a levélszegély helyenként kétrétegű is lehet, sőt közbeiktatott kettős sejtsorok is megfigyelhetők. Utóbbi ritkán a D.fallax-nál is fellelhető. Míg az első faj levélszegélyének alakulása az európai irodalomban általánosan ismert határozóbélyeg, a D. vinealis és D. sinuosus levélszélének kettős sejtsorai elkerülték az európai kutatók figyelmét: v. ö. LIMPRICHT (1890). ZANDER (1978) utal arra, hogy a kétrétegű levélszegéllyel bíró D. vinealis alakokat összetévesztik a D. rigidulus-sal. A levelek alakja a keskeny lándzsástól a nyelv alakúig változó. A levelek alapjuk felé szélesednek. A levélsejtek egyenletesen vastagodottak. A levéllemez felületi képződményei A vizsgált fajok leveleinek felületén gyakran találunk papillákat. Morfológiailag a papilláknak két altípusa ismert (ZANDER 1972). a. egyszerű papillák: oszlopos, felülnézetben kerek, egy vagy több csúcsú papillák. Alapjuk a levéllemezre merőleges (Didymodon spp., Pseudocrossidium spp.). b. C alakú papillák: félkörös, vagy körkörös papillák, melyek alapjuk felé szélesednek, így a levéllemezzel tompaszöget zárnak be. Alapjukon egyesülve több papilla kört alkothat (Barbula spp.). Levélszegély Levélszegély többnyire ép, egyes fajoknál a csúcs közelében fogacskás (Barbula indica, D. tophace1. ábra: Sympodiális elágazás SAITO (1975) után módosítva. ( = ivarszerv