Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)
DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója
A rasztertérkép és kódjai Az egyes fajok elterjedésének rasztertérképezését a közép-európai flóratérképezéshez használt térkép és kódrendszer segítségével oldottam meg. Ehrendorfer és Hamann 1964-ben javasolta a virágos növények elterjedésének közép-európai térképezését. Elképzelésüket 1965-ben ismertették (EHRENDORFER — HAMANN 1965). A meginduló munkáról NIKLFELD (1971) adott részletes áttekintést. A rasztertérképezés alapja a földrajzi fokbeosztás. Az északi szélességet 6 percenként (1 fok = 10 osztás), a keleti hosszúságot 10 percenként (1 fok = 6 osztás) osztották fel. Az így kapott négyzetek oldalai az 50. szélességi fok alatt kb. 12 x 11,1 km hosszúak. Az egyes négyzetek kódját négyjegyű számok alkotják. Az első két számjegy az északi szélesség két osztása, a második kettő a keleti hosszúság két osztása közé eső területét jelenti. A négyjegyű kódok megfelelnek a Németországban használt 1:25 000 méretarányú térképlap, az un. „Messtischblatt" kódjának. A földrajzi fokbeosztáson alapuló beosztás előnye, hogy bármely más földrajzi fokbeosztáson alapuló rendszerbe számítógéppel átszámítható. Az egyes négyzetek további bontásával kisebb területek rasztertérképezése is megoldható. Hátránya, hogy a kódrendszer nem a greenwichi kezdő hosszúsági körtől, hanem a keleti hosszúság 5°40'-től kezdődik, s a keleti hosszúság kódolásához használt kétjegyű szám csak 16°40'-et fog át. Úgy Magyarország területén a keleti hosszúság 22°20'-étől ismét elölről kezdődik a kódolás. Hasonló a helyzet az északi szélességet kódoló számokkal. A kódrendszer kiterjesztése Európa azon területeire, amelyek a közép-európai ílóratérképen nem szerepelnek, a négyjegyű számok további szám- és betűkombinációs osztásával lehetségesek. Ennek kidolgozásától jelen dolgozatban el lehet tekinteni, tudomásul véve, hogy a kódok a mai Magyarország területére vonatkoznak. A hetvenes években Magyarország is bekapcsolódott a közép-európai flóra térképezését célzó kutatásokba. Elkészítették a közigazgatási térképre vitt, kódszámokkal ellátott raszterhálózatot, és annak helységnévtári segédletét (BORHIDI — B. THURY — ZOTTER 1978). A térképezés során az egyes adatok kódolásához fenti segédleteket használtam. Az adatok növényföldrajzi besorolása A kódolt herbáriumi és irodalmi adatokat növény földrajzi tagolásban sorolom fel. Az általam használt növényföldrajzi beosztás a Boros Ádám és Kárpáti Zoltán által szerkesztett „A természetes növénytakaró" címet viselő térképlap (KAKAS 1960), BOROS (1968) növényföldrajzi térképe és Pócs Tamás növényföldrajzi felosztásának (PÓCS 1981) kombinációja. Az említett térképlap egyike azon kevés magyar térképnek, mely fokhálózattal ellátott. A BOROS (1968) és PÓCS (1981) alapján módosított térképlapra a raszterhálózatot fel vive, az egyes adatok növény földrajzi besorolása megoldhatóvá vált. A felsorolásban használt növényföldrajzi beosztás a következő: NORICUM — Praenoricum — Stiriacum; Ceticum ILLYRICUM — Praeillyricum — Őrtilosense; Villanyense; CARPATICUM — Praecarpaticum — Cassovicum PANNONICUM — Transdanubicum — Laitaicum; Castriferreicum; Petovicum; Saladiense; Somogyicum; Kaposense; Sopianicum -Eupannonicum — Arrabonicum; Titelicum; Colocense; Praematricum; Crisicum; Nyírségense; Samicum -Matricum — Balatonicum; Vesprimense; Pilisense; Visegradense; Neogradense; Agriense; Borsodense; Tornense; Tokajense Az adatok sorrendje A flórajáráson belül az adatokat a kódszámok sorrendjében adom meg. Egy kódszámon belül először az irodalmi adatokat sorolom fel betűrendben. Sajnos a magyar botanikai irodalomban nem terjedt el a
