Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) IV. Microgastrinae, Braconinae és Exothecinae

]3. térkép. A Pseudovipio umbraculator (Nees), Vipio appellator (Nees), V. nominator (Fabricius), V. terrafactor (Villers) és Clinocentrus brevicalcar Thomson lelőhelyei a Bakony-hegységben. Pseudovipio siculus (Marshall, 1888) (12. térkép) — BF: 1 g + 3 &. Várpalota, Pétfürdő, Chaerophyllum bulbosum-ról hálózva, 1968. VI. 26., leg. Papp J. — Európa déli felének néhány országából közölték szórványos lelőhelyeit. Magyarországon is ritka faj, bakonyi előfordulásával együtt csak három helyről ismerjük. Pseudovipio umbraculator (Nees, 1834) (13. térkép) — BF: 1 g : Badacsony, leg. Thalhammer. — Európa déli felében általánosan elterjedt (SHENEFELT 1978: 1801), Magyarország is beleesik északi area-határába; kelet felé a mérsékeltövi Közép-Ázsiáig nyomult (TOBIAS 1986: 105). Magyarországon szórványosan fordul elő. TOBIAS (I.e.) az Iphiaulax genuszba sorolta. Vipio Latreille, 1804 Vipio appellator (Nees, 1834) (13. térkép) •— BF: 2 g : Tihany, Ráta, Daucus carota-ról hálózva, 1963. VII. 10., leg. Papp J. — KB: 1 $ : Csatka, Urak-árka, Angelica silvestris-ről hálózva, 1963. VII. 27.. leg. PappJ.— VII.