Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony hegység levélbogarainak (Coleoptera: Chrysomelidae) állatföldrajzi vizsgálata

Az eurázsiai elterjedési típusból 26 fajt (6,8%) találunk a hegységben. Az ide sorolt fajok Európában és Ázsiában a palearktikus régióban fordulnak eló, elterjedési határuk a Távol-Kelet, Kína és Japán. Ebbe az elterjedési típusba sorolom az Oulema tristis (HERBST)-et, melynek élőhelye Közép- és Dél-Európa, Szibéria, Mongólia, Észak-Kína, Korea és Japán. Ezt a ritka fajt az Északi-Bakonyból, Bakonybél mellől, a Som-hegyről ismerjük. Az euro-szibériai elterjedésű fajok részesednek a legnagyobb fajszámmal a Bakony Chrysomelidae faunájából, 72 fajuk 18,7%-ot képvisel. Ezek a fajok Európában, a Kaukázusban, Nyugat-Szibériában, ritkán Kis-Ázsiában fordulnak elő. Tipikus példája a Cryptocephalus fulvus GOEZE, mely Európában és Nyugat-Szibériában terjedt el. A Bakony-hegység valamennyi kistáján előforduló, általában a hegység peremvidékein gyakoribb, de az Északi-Bakony belsejéből is több helyről ismert polifág faj. Nyugat-palearktikus fajnak tekintem az Észak-Afrikában, Európában, Nyugat-Szibériában (a Bajkál-tóig), a Transzkaukázusban és Kis-Ázsiában elterjedt fajokat. 22 ilyen elterjedésű faj él a Bakonyban (5,8%), fóleg földibolha (Alticinae). Az elterjedési típusnak a bogáncson (Carduus spp.) és az aszaton (Cirsium spp.) élő Psylliodes chalcomera (ILL.) felel meg példaként, melyet a Keleti-Bakonyból, a Bakonyaljáról és a Balaton-felvidékről ismerünk. Szibériai (mongol) elterjedési típusnak Kelet-Európától Szibérián át Kínáig, Mongóliáig élő fajokat nevezem. A Bakonyban ebbe a típusba 5 fajt (1,2%) soroltam. Jellegzetes képviselője a Crioceris quatuordecimpunctata (SCOR), mely Kelet-Európától Szibérián át Kínáig él tápnövényén, az Asparagus officinalis-on. Az euro-turáni fajokat 18 species (4,7%) képviseli a Bakony levélbogár faunájában, ezek legnagyobbrészt a földibolhákból (Alticinae) kerülnek ki. Ezen elterjedési típusba tartozó állatok Európában, Kis-Ázsiában és a Kaszpi-tó környékén élnek. Típusként említhetem a Longitarsus pratensis (PANZ.) földibolhát, amely a Bakonyban, fóleg a melegebb klímájú Balaton-felvidéken gyakori, de megtalálható a hegység többi kistáján is. Tápnövényei az útifű (Plantago spp.) és a libatop (Chenopodiwn spp.) fajok. Az euro-afrikai elterjedési típusból 4 faj (1%) található a hegységben. Ezek Európában és Észak-Afrikában (esetleg más afrikai területen) fordulnak elő. Típusként említhetem a Cassida seladonia GYLL. pajzsbogár fajt, mely Dél-Svédországtól Nyugat-, Közép- és Dél-Európán át Észak-Afrikáig él tápnövényén, a Filago arvensis-en. Holomediterrán vagy circummediterrán elterjedési típusú fajok Európában, Észak-Afrikában, KisÁzsiában, Szíriában, Palesztinában élnek, némelyek Iránban és Turkesztánban is előfordulnak. 14 földibolha faj (4%) képviseli ezt az elterjedési típust a Bakony-hegységben. Ide tartozik a Longitarsus foudrasi WEISE, melynek példányait a Balaton-felvidékről és a bakonybéli Som-hegyről ismerjük. Tápnövényei az ökörfarkkóró (Verhascum spp.) és a görvélyfű (Scrophularia spp.) fajok. A mediterrán elterjedési típusból 6 faj (1,5%) található a hegységben. Egy faj kivételével valamennyi földibolha. Ebbe a típusba sorolom a Dél-Európában és Közép-Európában, Kis-Ázsiában, Szíriában, Palesztinában, esetleg Turkesztánban előforduló fajokat. Az elterjedési típusra példa a Chrysolina didymata (SCRIB A), amely Dél-Európában, Közép-Európa déli részén, a Kaukázusban és Szíriában fordul elő. A Bakonyból csak a Balaton-felvidékről ismerjük. Nyugat-mediterrán vagy atlanto-mediterrán elterjedési típusúak azok a fajok, amelyek Észak-, Nyugat- és Közép-Európában élnek, továbbá a Földközi-tenger nyugati medencéjének mellékén, Algériában és Tuniszban. A Bakony-hegységben 10 faj (2,6%) képviseli az elterjedési típust, nagy részük itt is a földibolhákból (Alticinae) kerül ki. Példaként a Diholia timida (ILLIG.)-el vehetjük, mely Közép- és DélEurópában, keleten a Kárpátokig és Észak-Afrikában él a mezei iringón (Eryngium campestre). Adriato-mediterrán faj 5 él a hegységben (1,3%), négy levélbogár alnem között megosztva. Az área Nyugat- és Közép-Európa déli részére, Dél-Európa centrumára Itáliáig és a Balkán-félsziget adriai partvidékére terjed ki. Tipikus faja a Cryptocephalus gridellii BURLINI, mely Olaszországban. Dalmáciában, Horvátországban és hazánkban fordul elő. Bakonyi elterjedése csak kis területre, a Balaton-felvidéken Balatonudvaritól Barnagig terjedő részekre szorítkozik, ahonnan az eddig ismert példányokat gyűjtötték. 26 faj (6,7%) képviseli a pontusi elterjedési típust, mely Dél-Franciaországtól Közép-Európa déli területein és Dél-Ukrajnán át a Kaukázusig és Dél-Szibériáig terjed. A Bakonyban a Cryptocephalinae és