Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)
ROZNER ISTVÁN: A Bakony hegység levélbogarainak (Coleoptera: Chrysomelidae) állatföldrajzi vizsgálata
A jelenleg élő Chrysomelidae fajok állatföldrajzi viszonyaira, elterjedésük vizsgálatára a negyedidőszak vége szolgáltatja az alapot. A földtörténet utolsó 1 -1,5 millió éve - ami nagyon rövid idő a földtörténeti korokhoz képest - meghatározó, és különleges jelentőséggel bír a mai fauna kialakulásában. Anegyedidőszak alapvető szerepét növeli az a körülmény, hogy ezt a szakaszt óriási gleccsertömegek, és azok üledékképző, a talajréteget átalakító és az éghajlatot befolyásoló hatásai jellemzik. A pleisztocén legkiemelkedőbb eseménye a gleccserek hatalmas mértékű megnövekedése az éghajlat általános hűlése következtében. A jégtömegek a Föld mérsékelt övi részein óriási, esetenként 2000 m-es, vagy annál is 2 2 nagyobb vastagságot értek el. Európában 6,5 millió km -nyi, Szibériában 10 millió km -nyi területet fedtek be. Az eljegesedés nem volt folyamatos, a jégkorszakokat (glaciális) jégmentes időszakok (interglaciális) követték. Ma 6 jégkorszakot ismerünk, az utolsó würm glaciális mintegy 10 ezer évvel ezelőtt fejeződött be. A jégtakaró Észak- és Közép-Európa nagy részét beborította, de jégmentes terület volt a Földközi- és a Fekete-tenger partvidéke, sőt a Kárpát-medence is. Az állat- és növényfajok ezekre a jégmentes, un. refúgium területekre szorultak vissza. Európában három ilyen terület volt, az atlanto-mediterrán, az adriato-mediterrán és a ponto-mediterrán. Az interglaciálisokban ezekből a refúgiumokból vándoroltak vissza a jég alól felszabadult területekre a növény- és állatfajok. A Kárpát-medence és a Bakony-hegység levélbogár-faunájának kialakulása A Kárpátok hegykoszorúja északnyugattól délkeletig hatalmas ívben fogja körül a medencét, nyugatról az Alpok, délről a Dinári-hegység és a Balkán-félsziget hegyei védik a szélsőséges klimatikus hatásoktól. Az északról-északnyugatról betörő hideg légtömegek hatását mind a mai napig jelentősen mérsékelik a medencét körülölelő hegyek. Az utolsó (würm) glaciálisban csak a Kárpátok legmagasabb részei és az Alpok jegesedtek el, a Kárpát-medencében hűvös, száraz, pusztai éghajlat uralkodott. Ez lehetővé tette, hogy a würmöt megelőző interglaciálisban és a würm eljegesedés alatt a fajok nagy része megmaradjon a medencében, mintegy refúgium területként használva azt. WARCHALOWSKI (1976) a pontusi levélbogarak biogeográfiai tanulmányában 14 pontusi terület levélbogár-fajösszetételét és fajszámát elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a területek levélbogár-faunájának kialakulásában a Kárpát-medencéből kivándorolt fajok jelentős szerepet játszottak. Ez a kivándorlás - véleményem szerint - nem jöhetett létre közvetlenül, a Kárpátok hegyláncain keresztül. Az egyedül lehetséges útvonal a Duna folyását övező déli, alacsonyabb hegyeken át vezetett, érintve a ponto-mediterrán refúgiumot az interglaciálisok alatt és a holocénben. Warchalowski szerint a ponto-mediterrán refúgium tette lehetővé a mediterrán fajok visszatelepülését is a Kárpát-medencébe és a többi területre a jégkorszakok után. A fajszám és a fajösszetétel elemzésének azonban van egy szépséghibája, mégpedig a vizsgált területek levélbogár kutatottságának hiányos volta. Warchalowski meg is jegyzi, hogy Közép-Ázsia egyes térségeinek levélbogár-faunáját jobban ismerjük, mint a vizsgált területek egy részének faunáját. Mindenesetre WARCHALOWSKI (1976) 499 faj előfordulását jelezte a Kárpát-medencéből, mely az elemzett területek között a legnagyobb fajszámmal rendelkezik, ezt csak Venezia Giulia (387) és Bulgária (367) közelíti meg. Ténylegesen ennél jóval több a Kárpát-medencében előforduló levélbogár-fajok száma. KASZAB (1962) 583 fajt mutatott ki innen, s ez a szám azóta is bővült, főleg a nemzeti parkok kutatása során gyűjtött anyagok feldolgozása révén. Ha a Kárpát-medencében, s ezen belül a Bakony- hegységben előforduló levélbogár-fajok elterjedési típusait vizsgáljuk, jól megkülönböztethetünk három nagy és egy kisebb elterjedési típust magába foglaló csoportot. Az^első csoportba a palearktikus - euro-szibériai pusztai fajok tartoznak. Ezek nem bevándorlás útján érkeztek a Kárpát-medencébe, hiszen, mint tudjuk, az utolsó jégkorszakban itt nem volt eljegesedés, a
