Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

150 V. L.; V. L. — Hámor 1928. V. 29. BP 105 942 B. Á.; B. Á. — Lillafüred, Anna-b. 1962. II. BP 107 316 B. S.; B. Á. sub D. glaucus — Lillafüred, Forrás-v. 1936. X. 8. BP 105 939 B. Á.; B. Á. — Ómassa, Borovnyák-h. 1953. VIII. 2. BP 105 948 B. Á.; B. Á. — Ómassa, Garadna-v. 1937. IX. 20. BP 105 944 B. Á.; B. Á. — Ómassa, Vadász-v. 1953. VIII. 8. BP 105 951. B. Á.; B. Á. — Ómassa, Vörös-kő 1932. VII. 3. BP 107 175 B. Á.; B. Á. sub D. tophaceus 7988 Bélapátfalva, János-h. 1959. IX. 3. BP — B. Á.; B. Á. sub D. vinealis — Nagyvisnyó, Ablakos-v. 1959. VIII. 6. BP 106 176 V. L.; V. L. sub D. spadiceus — Nagyvisnyó, Ablakoskő-e. 1953. VIII. 5. BP 106 944 B. Á.; B. Á. sub D. rigidulus — Szilvásvárad, Gerennavár-h. 1962. IX. 2. BP 67 991 V. L; V. L. — Szilvásvárad, Szalajka-v. 1948. IX. 10. BP 105 936 B. Á.; B. Á. 7989 Lillafüred, Anna-barlang. Boros 1968. 26. p. — Bükkszentkereszt 1950. IV. 9. BP 3599 V. L.; V L. — Hámor, Herman Ottó-b. 1928. V. 30. BP 105 940 B. Á.; B. Á. — Lillafüred, Létrás 1968. IX. 24. BP 105 958 B. Á.; B. Á. — Lillafüred, Szinva-pv. 1969. X. 13. BP 74 640 V. L.; V. L. 8087 Szarvaskő 1950. X. 15. BP 105 941 B. Á.; B. Á. 8089 Kácsfürdő, Márványbánya 1933. VI. 11. BP 105 938 B. Á.; B. Á. Tornense 7589 Szinpetri — Tornakápolna 1953. VI. 17. BP 107 271 B. Á.; B. Á. subD. tophaceus Tokajense 7693 Boldogkőváralja, Boldogkővár-hegy. Vajda 1969. 105. p. 7894 Tarcal, Kis-Kopasz-h. 1952. V 25. BP 105 966 B. Á.; B. Á. — Tokaj, Nagy-Kopasz-h. 1927. V. 30. BP 105 965 B. Á.; B. Á. D. fallax var. reflexus (Brid.) Zander Termete a főfajjal megegyező. Levelei szárazon a szárhoz hajlók, gyengén csavarodok, megnedvesítve sarlósán hátrahajlók. Az ér stereid csoportjai gyengébben fejlettek, a ventralis stereid köteg gyakran hiányzik. Sporogóniuma a főfajhoz hasonló, hazánkban még nem gyújtötték.(22. ábra) Elterjedés: Európa, Ázsia, E-Afrika, EAmerika. Ökológiája: Mezophyta, ámyékkedvelő, sziklákon vagy talajon előforduló faj. Nálunk ritka. Megjegyzések: SAITO(1975) monográfiájában D. rigidocaulis (C. Muell.) Saito név alatt közli. Ezt vette át ZANDER (1978), majd az Észak-Amerikában nem ritka fallaxreflexa átmenetek miatt a fallax varietasként értékelte (ZANDER 1980). Ezt támasztják alá a két rendszertani egység megegyező színreakciói is. Hat mintája közül egy D. tophaceus-nak bizonyult. Syn.: Limpricht 1890. 616.; Zander 1981b. 404. b d c 22. ábra: Didymodon fallax (Hedw.) Zander var. reflexus (Brid.) Zander a: levél 40x; b: szárcsúcs nedvesen 12,5x; c: levélközép 275x; d: ventralis érfelszín megnyúlt sejtekkel lOOx; e: levélalapi sejtek 135x; (a-b: eredeti; c: Demaret — Castagne 1964.; d: Zander 1981b.; e: Syed-Crundwell 1973.)