Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

csúcsban végződik. Levélszél a levél alsó 2/3-ában hátrahajló. Levélsejtek sokalakúak: oválisak, három vagy többszögűek, 10-12 pm-esek, egyszerű papillásak. A levélalap sejtjei megnyúlt sejtekkel a száron lefutók, a leveleket a szárról leválasztva többnyire a száron maradók. Dorsalis érfelszíne négyzetes, ventralis érfelszíne megnyúlt sejtekkel. Ere keresztmetszetben planconvex, a dorsalis oldal felé domborodó. Két stereid csoportja gyengén fejlett, a ventralis hiányozhat is. A levéllemez keresztmetszeti képén ritkán közbeiktatott kettős sejtsorok figyelhetők meg. Levélhónalji szőrök 3-4 sejtből állók, rövidek, hosszúk 60-90 um. Perichaetium levelek a szárlevelekhez hasonlók, a levél alsó részének sejtjei megnyúltak. Toknyél 0,8-1,5 cm hosszú, vörösbarna, felül halványabb jobbra csavarodó. Tok felálló, megnyúlt ellipszoid, hossza 2 mm-ig. Fedő hosszú, keskeny csőrös, csőre egyenes vagy kissé hajlott, változó, tok : fedőarány 1 : 0,9-0,5. A fedő középső részének megnyúlt sejtjei balra csavarodok. Süveg csuklya alakú, a tok felső harmadát borítja. Gyűrű gyengén fejlett, maradó. Peristomium-fogak 0,9-1,5 mm hosszúak, ágai vékony fonalasak, bamássárgák, papillásak, balra csavarodok. Spórái 12-16 um átmérőjűek, sárgásbamák, finoman papillásak. Tokot ősztől tavaszig gyakran fejleszt (21. ábra) Elterjedés: Európa, Ázsia, É-Afrika, E-Amerika, Grönland. Ökológiája: Szárazságtűrő, fénykedvelő, de árnyékot is jól tűrő faj. Boros (1968) szerint talajlakó moha, a revízió során több adata került elő sziklákról is. Mészkedvelő, pionír növénytársulásokra jellemző növény. Megjegyzések: A vizsgált minták 43 %-a volt rosszul határozott. Figyelembe véve a tételek nagy számát (322 minta), ez 140 rosszul határozott mintát jelent, ami tekintélyes szám. A gyakoribb tévesztések: D. vinealis 38 %, D. acutus 15 %, D. rigidulus 14 %, Ceratodon purpureus 11%, egyéb (9 Barbula s. I. és 5 más nembe tartozó faj) 22%. Fenti három Didymodon faj mindegyike a Rigidulus sectio tagja, ventralis érfelszínük négyzetes (nem megnyúlt) sejtekből áll. Ugyancsak négyzetes sejtekből áll a Ceratodon purpureus érfelszíne. E könnyen megfigyelhető bélyeg segítségével lehet a D. fallax-ot a fenti fajoktól elkülöníteni. A mikroszkópos vizsgálatkor egyetlen probléma a D. fallax ventralis oldal felé összehajló és éleit levele, mely a ventralis érfelszín megfigyelését megnehezíti. 21. ábra: Didymodon fallax (Hedw.) Zander a: levelek 45x; b: levélkeresztmetszet 190x; c: tok 15x; d: tok felsőrésze a peristomiummal 15x; e: levélközép 275x; (a: Chen 1941.; b:eredeti; c-e: Demaret-Castagne 1964) ALPIC UM NORICUM Ceticum 8365 Sopron, Botanikus-kert. Igmándy 1949. 165. p. 8565 Kőszeg, Kálvária-hegy. Matouschek 1903a. 157. p. — Kőszeg, Klausen 1931. IX. 7. BP 105 392 B. Á.; B. Á. 8664 Kőszeg, Óház. Latzel 1941. 233. p. — Bozsok, Széles-kő 1970. VI. 13. BP — B. Á.; G. I.