Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

19. ábra: Didymodon tophaceus (Brid.) Lisa a: levelek 35x; b: sarjmorzsák 155x; c: levélcsúcs 85x; d: tok és fedd 13x; e: levélközép 235x; f: levélalapi sejtek 350x; (a, d, f: Smith 1978.; b: eredeti; c: Zander 1981b.; e: Demaret-Castagne 1964). Elterjedés: Közép-Európa, Izland, Japán, É-Afrika, Észak- és Közép-Amerika. Ökológiája: Mezo-higrophyta faj. Előfordulását a nedvességviszonyok limitálják, fény iránt közömbös, köveken talajon élő növény. Mészkedvelő, mésztufaképző faj. Megjegyzések: A vizsgált minták 20 %-a volt rosszul határozott. Részletezve és a tévesztéseket alapul véve: D. spadiceus 31 %, D. luridus 26 %, D. rigidulus 24 %. A D. spadiceus-tó\ elkülöníti levélvállának alakulása (megnyúlt, hyalinos sejtek, felfújt levélszéli sejtcsoport). AD. luridus ventralis érfelszíne négyzetes sejtekkel bír. A D. rigidulus érfelszíne ugyancsak négyzetes sejtekből áll, ere kilépő, tompás. ALPICUM NORICUM Ceticum 8664 Kőszeg, Óház. Latzel 1930. 117. p. — (Velem), Hosszú-völgy. Ibid. 8665 Kőszeg, Meszes-völgy. Latzel 1930. 117. p. — Kőszeg, szőlők. Latzel 1941. 232. p. 1LLYR1CUM PRAEILLYRICUM Ortilosense 9768 Csurgó. Boros 1968. 176. p.