Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)
DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója
zött. Kikölcsönözve és átvizsgálva a Magyar Természettudományi Múzeum más országokból származó anyagát, két olyan állandó morfológiai bélyeget sikerült megfigyelni, melynek alapján a két faj biztosan elkülöníthető. Ezek táblázatban összefoglalva a következők D. rigidulus a dorsalis érfelszín megnyúlt sejtjei a levél 1/3-1/2/ részéig nyúlnak fel a dorsalis érfelszín kereszt metszetben jól elkülönül a dorsalis stereid csoporttól, tág lumenű sejtekből áll D. glaucus — a dorsalis érfelszín megnyúlt sejtjei a levél 2/3 (3/4) részéig nyúlnak fel — a dorsalis érfelszín sejtjei keresztmetszetben substereidek, a dorsalis stereid csoport sejtjeitől nem, vagy alig különbözők Fenti állandó, átmenetet nem mutató bélyegek igazolják a D. glaucus önálló faji létét. További támpontot nyújthat a D. rigidulus kétrétegű levélszegélye, mely azonban nem állandó bélyeg és gyengén fejlett alakoknál nem figyelhető meg. A két faj levélalakja ugyancsak közelíthet egymáshoz, így elkülönítésre nem alkalmas. A differenciális bélyegek ismeretében a D. glaucus összes hazai előfordulását (8 kapszula) törölni kellett, kivétel nélkül más fajoknak bizonyultak. BOROS (1968) a Naszályról is említi, bizonyító példányt a vizsgált herbáriumokban nem találtam. Előfordulása e helyen kizártnak tűnik. Egyetlen magyarországi adata D. rigidulus-nak határozva, a Bükk hegység Szeleta-barlangjából került elő a revízió folyamán (leg. Vajda László). PANNONICUM Matricum Borsodense 7889 Lillafüred, Szeleta-barlang 1969. X. 21. BP 74 646 V. L.; V. L. sub D. rigidulus 7989 Lillafüred, Anna-barlang. Boros 1968. 26. p. Törlendő! Est: D. fallax et D. spadiceus [SQ ' ' i i85' i i I SO i i i ITTÍ I i tes' 1 1 i TO i i T-T751 n i lea i ! figsi i i : 'soi i i i 'SO! I i — i — m? 13. térkép: A Didymodon glaucus Ryan magyarországi elterjedése
