Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

928 B. Á.; B. Á. sub D. fallax — Veresegyház 1919. III. 6. BP 106 692 B. Á.; B. Á. Borsodense 7988 Felsötárkány, Galya-Kopasza-h. 1941. VI. 11. BP 105 937 B. Á.; B. Á. subD. fallax 7989 Lillafüred, István-b. 1964. IV. 28. in caesp. B. unguiculata BP 71 479 V. K.; G. I. Tornense 7589 Jósvafő 1936. VI. 21. BP 106 658 B. Á.; B. Á. sub D. vinealis Tokaj en se 7894Tarcal, Kis-Kopasz-h. 1952. V. 25. BP 105 967 B. Á.; B. Á. sub. D.fallax—

Tokaj, Kis-Kopasz-h. 1926. IX. 26. BP 106 657 B. Á.; B. Á. sub D. vinealis Didymodon rigidulus Hedw. Syn.: Limpricht 1890. 554. Alacsony, kb. 1 cm magas, tömött gyepeket alkotó növény. Levelei szárazon csavarodok, nedvesen felállók, a hosszabb levelű alakok levele ívesen, gyengén hátrahajló. Levelei gyengén ívelt alapból fokozatosan keskenyedők, erük többnyire kilép. Levélszél ép, középen gyengén hátrahajló. A levél felső harmadának szegélye gyakran kétrétegű, helyenként közbeiktatott kettős sejtsorok is láthatók. A gyengén fejlett levéllemezű alakoknál a kétrétegű szegély nem minden esetben figyelhető meg. A levélközép sejtjei négyzetesek, szabálytalanul négy-hatszögűek, 7-12 um-esek, egyszerű papillásak. A levélalap sejtjei megnyúltak, hyalinosak, simák. Levélér jól fejlett, kilépő, ritkán a levélcsúcsban végződő. A ki-