Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

DR. TÓTH SÁNDOR: Adatok a mocsári szúnyog, Mansonia (Coquillettidia) richiardii (Ficalbi, 1889) életmódjához és magyarországi elterjedéséhez (Diptera: Culicidae)

lius második és augusztus első fele, amikor főleg első fokozatúak a lárvák, melyeket ilyenkor márcsak kis méretük miatt is sokkal nehezebb megtalálni. Bábok gyűjtésével főleg május közepétől július végéig, augusztus elejéig érdemes kísérletezni. A legtöbb ismerettel érthető módon az imágók rajzásáról rendelkezünk, hiszen több mint 15 éven keresztül végzett rendszeres gyűjtések eredményeképpen kereken 45 ezer példány mintegy 2200 adatát értékelhetjük. A mocsári szúnyog rajzása néhány napos szórványos megjelenés után a hímek tömeges kirepülésével kezdődik. A nőstények nagyobb számban csak később jelentkeznek. A faj szerepét a szúnyogártalomban (elsősorban a Balatonnál) nagymértékben fokozza az a körülmény, hogy az imágó rajzási periódusa szinte teljesen egybeesik az üdülési szezonnal. A 15 éves gyűjtési adatok alapján összeállított diagramok jól szemléltetik az imágók rajzásdinamikai sajátosságait. Az ábrákról leolvashatjuk, hogy az imágók kirepülése május végén kezdődik, június első felében gyorsan emelkedik, majd egy július végi tetőzés után augusztusban fokozatosan visszaesik. Szeptemberben már csak kis számban repül. Az első gyűjtési adat május 21., az utolsóé szeptember 15. A tényleges helyzet ettől valamelyest eltérhet ugyan, de lényeges módosulást a további gyűjtésektől sem várhatunk. Kivételesen korai tavaszodás és erősebb korai felmelegedés esetén legfeljebb néhány nappal hamarabb (legkorábban valószínűleg május közepén) kezdődhet meg az imágók rajzása. A Mansonia richiardii elleni védekezésről Mint arról a korábbiakban már volt szó, a mocsári szúnyog Magyarország egyes vidékein, elsősorban a Balaton-parton, illetőleg a tó környékén (pl. Hévíz) komoly szúnyogártalmat okoz. Tihanyban pl. a Club Tihany környékén nem egyszer mértünk óránként 1500 körüli csípésszámot is. Ezért a balatoni szúnyogirtásban a Mansonia probléma megoldása mindig a védekezés egyik sarkalatos pontja volt. Ebben a munkában a szakemberek a környezetkárosító kémiai szúnyogirtás helyett a tenyészőhelyek felkutatásától, illetőleg a lárvák elleni biológiai védekezéstől várják a megoldást. Ebben az utóbbi években már születtek figyelemreméltó eredmények, elsősorban az ún. tavaszi szúnyogfajok (Aedes annulipes, Aedes cantons) lárváinak irtásában. A pozitív tapasztalatok egyértelműen a biológiai védekezés kiszélesítését indokolják. Sajnos más csípőszúnyogfajokkal ellentétben a Bacillus thuringiensis israelensis készítmény (ilyen a jelenleg Magyarországon is forgalomban lévő Teknár) Mansonia lárvákra gyakorolt hatásáról nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre. Ezek közé tartozik egy 1979-ből származó WHO-jeléntés (SINEGRE et al. 1979), mely szerint a Mansonia (C.) richiardii lárvák sokkal kevésbé érzékenyek a Teknárrá, mint az Aedes lárvák. További információt jelent egy Malájföldön végzett összehasonlító bioejemzés, melyben a Bacillus thuringiensis három formulációjának hatását vizsgálták az Aedes aegypti, a Culex quinquefasciatus, az Anopheles balabacensis ésaMansonia (Mansonioides) indiana lárváira (ANNIE-YAP 1982). A kísérlet eredményeképpen megállapították, hogy a négy szúnyogfaj lárváinak érzékenysége a felsorolás sorrendjében csökken, vagyis a szer ellen a legkevésbé a Mansonia lárvák érzékenyek. A Mansonia lárvákkal kapcsolatos hazai vizsgálatok érdemben csak 1989-ben kezdődhettek el, miután a lárvákat egy kísérlethez elegendő számban sikerült gyűjteni. A Kecskeméti István (Országos Közegészségügyi Intézet) és a szerző által végzett laboratóriumi vizsgálatok első lépcsőjében kapott eredmény tendenciájában megegyezik a külföldi tapasztalatokéval. Mivel azonban 1990-ben nem került elő a vizsgálatok folytatásához elegendő számú lárva, a kísérletek még nem fejeződtek be. Ezért az eddigi eredmények alapján egyelőre korai lenne messzemenő következtetéseket levonni. Faunisztikai adatok A továbbiakban közreadom a Mansonia richiardii rendelkezésre álló hazai gyűjtési adatait. Bár minden lehetséges forrást iparkodtam felderíteni, az összeállítás bizonyára korántsem teljes. Az adatok megjelentetése mégis szükségesnek látszik. Indokolja ezt önmagában az a tény, hogy ezáltal biztosítva lesz a viszonylag nagyszámú adat megőrzése, az adatok nem vesznek el a tudomány számára (korábban ez ugyanis sajnos már sokszor megtörtént). A publikálással lehetőség nyílik arra, hogy az adatokat mások is felhasználhassák, továbbá így alapul szolgálhatnak a későbbiek során végzendő összehasonlító vizsgálatokhoz, illetőleg a szúnyogok elleni gyakorlati védekezéshez is. A mocsári szúnyog gyűjtőhelyeinek jegyzékében megtalálható a jelenleg ismert, illetőleg rendelkezésre álló valamennyi lelőhely neve. A lista összeállításában érvényesülnek a számítógépes faunisztikai adatfeldolgozás és az UTM rendszerű hálótérképezés szempontjai, illetőleg hazai eredményei (JAKUCS-DÉVAI 1985, DÉVAI et al. 1987, TÓTH 1987).