Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

DIETZEL GYULA: Új nappalilepke faj a Bakonyban. Adatok és megfigyelések a Colias erate ESP. (1804) bakonyi terjeszkedéséről (Lepidoptera, Rhop., Pieridae)

lé ejtette magát és pillanatok alatt 180 fokkal hátat fordítva létrejött a kopula. A szárnyak hamar egymásba csúsztak, mikor egy másik hím tolakodása felrebben tette a párt. Az erate hím passzívan csüngött, miközben a vetélytárs továbbra sem hagyta nyugton azokat. Feltétlen tudni akartam a nőstény kilétét, eltűnésüket megelőzve megfogtam a párt. A hálóban azonnal szétváltak. A nőstényt, miután tipikus australisnak (!) minősült, elengedtem. A megfigyelés jelentőségére a következő témakörben visszatérek. Végeredményben nyugtalan, riadozó állat, szinte állandóan vonul. Bizonyos tereppontokon rendszeresen átrepül oda-vissza. Ilyenek a laza sűrűségű nyíltabb ligetes-erdős rétek szűkületei, erdőnyúlványok kiszögellési pontjai, kisebb-nagyobb töbörszerű képződmények ívelt pereme. Nagyobb kiterjedésű sztyepprétek esetén is inkább a nem portalanított utak árkai, padkái mentén vonul, ha pedig láthatólag nem foglalja el magát rövidreszabott táplálkozásaival, rendszerint az út felett suhan igen nagy sebességgel. Az őszi generáció viselkedésében semmilyen alapvető változást nem tapasztaltam. A jóval csekélyebb számú virágfaj és példányszám viszont még olyan táplálékszerzésre is rákényszeríti a fajt, mint a katáng kék virágjának látogatása, amit nyári példányainál sohasem láttam. Előnyben rendszeresen a sárga és sárgástónusú virágzatokat részesíti. Ebben a kései időszakban termoregulációs tevékenysége nem csak a reggeli órákra szorítkozik, sűrűn megteszi azt a déli órákban is, de ennek gyakorlata sem változik, mindössze többször alkalmazza és rövidebb időtartamban. A fentiekben vázolt viselkedéstől való eltérés általában kézenfekvő okokra vezethető vissza, a már említetteken kívül. Ilyenek a kimerültség, nedvesség és táplálékhiány, szárnysérülések és a végleges lerepültséghez közeli állapot rohamos romlása. Nőstényeinek viselkedése már több vonatkozásban más természetű. Bár kevés megfigyelésre volt alkalmam, az megállapítható, hogy a C.croceus és a C.chrysotheme azonos ivaraival egyenlően viselkedik. Tartósabban viráglátogató, és röpte ugyan felriasztva ennek is gyors, szaporán rebbenő szárnycsapásai ellenére is mérsékeltebb. A hímnél alacsonyabban száll és az első virágcsoport már elvonja figyelmét a fenyegető veszélytől. Szemlélődő, kutakodó mozgású, így óvatos megközelítése többnyire sikeres. A hibázásra azonban keményen reagál, és újbóli megközelítése ennek esetében is többnyire eredménytelen. A bakonyi populáció morfológiája A faj életterének jelentős tágítása során a megszokottól eltérő ökológiai körülmények közé kerülve, azok hatását el kell szenvedje, ami morfológiájának megváltozásában egyedenként is jelentős szerepet kaphat. Rasszkérdése aligha jöhet szóba, ezen a téren a C.croceus-hoz hasonló alaphelyzetű modifikációs hajlama erős, de euryök, xerotermofil klíma és ökológiai igénye folytán bizonyos, hogy közép-európai areáján belül nem fog izolálódni. Kiváló röpképessége, vándorhajlama, előrevetíti a mindenkori utánszivárgás biztosítását. A bakonyi eredetű példányok alaptípusai három kategóriába beleszoríthatok, amin belül számtalan átmeneti alakot találunk anélkül, hogy azok a típusképtől jelentősen eltérnének (1., 2., 3. rajzok). A hímek egyedi eltérései között igazán extrém egyed eddig nem került elő. Variációs tágassága a sötétbarna-fekete szegélyrajzolat kiterjedésében és annak vízszintesen vékony csíkokkal való megszakítására terjed, valamint a szárnycsúcs lekerekítettségének mértékében merül ki. Az alapszín az élénk krómsárga tartományán belül mozog, ajelentó'sebb alapszíneltérésekkel később foglalkozom. A tipikus megjelenési forma szárnymérete tőtől az apexig 24-28 mm, (hímek) a nőstényeké 27-30 mm. Rendellenesen kisméretű egyedek mindkét ivar esetében előfordulnak. Az első szárny többnyire csúcsos, ritkábban mérsékelten gömbölyített. Az alapszín élénk krómsárga, a több napja repülő példányoknál a fehéres tónus felé fakul. A szegélyrajzolat barnásfekete, a sejtzáró folt ovalitásával párhuzamosan fekete sávvá tömörödik. A fekete rajzolat a costa-n csaknem a sejtzáró foltig vékonyodva terjed. A hátsó szárnyon szaggatott, szegényesebb és az analis zugot nem éri el. Az érközök sárgán beszaladnak a rajzolat közé, mintegy megszakítva azt. A hátsó szárnyon az alapszín sötét pillelyszóródásos a postdiscalis zónáig, a tő felé sűrűsödve. A nőstény szegélyrajzolata szélesebb, de sárga foltrendszer szakítja meg ugyanolyan szisztéma szerint, mint a nem többi faja esetében. A hátsó szárny sárga s-narancs 8-asa ugyanúgy mint az első szárny sejtzáró foltja igen változékony. A fonák változékonysági skálája beleillik a Colias-ok általános habitusképébe, kivételt a fehér nőstények jelentenek. A szárnyrojt szintén erősen változékony, színe a fehér-fehéresszürke -rózsaszín-csontszín-vajsárga árnyalatain vonul végig, esetenként az érvégződéseknél barnásán foltozott (1., 2., 3., 5., 6., 8., 12., 13., 14., 15., 19., 20. rajzok). Hibridizációs jelenségek, eltérések Az 1990-es év nyarának derekától kezdve egyre sűrűbben mutatkoztak olyan jelenségek, amelyek az erate kényszerhibridizációjára engedtek következtetni. A bakonyi gyűjtésstatisztikai adatok, amelyek szerint az erate hím/nőstény aránya kb. 25 : 1, mintegy magyarázatot adnak azokra az anomáliás eredetű változá-