Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

SZINETÁR CSABA: Pókfaunisztikai vizsgálatok a Somlón és a devecseri Széki-erdőben I.

ét TO K 90 «oioaDTOK «o /. ábra: A gyűjtőhelyek helyzete a Bakony hegység UTM rendszerű hálótérképén. Somló (Doba) (I-II): XN 82 A2 Széki-erdő (Bakonygyepes) (HI- V): XN 92 A2 pókegyüttes arculatát. Az élőhelyre jellemző a nyáreleji aktivitási maximum, mely az egyed- és a fajszámok tekintetében is mutatja, hogy ez az aszpektus a legváltozatosabb. II. Törmeléklejtő erdő (Mercuriali-Tüietum) A Somló legmagasabb pontján álló (433 m) Petőfi4cilátótól északi irányban és kitettségben találjuk a hegy leghűvösebb, és legtöbb hegyvidéki flóra- és fauna elemet tartalmazó társulását (3. ábra). A lombkoronaszintben a korai, a hegyi juhar (Acer platanoides, Acer pseudo-platanus) ás a kislevelű hárs (Tilia cordata) mellett a legmagasabb térszinten jellegzetes, alacsonyan elterebélyesedő bükköket (Fagus süvatica) találunk. Cserjeszintjében az előző fajok mellett a mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata) jellemző. Gyepszintjében az erdei szélfüves (Mercurialis perennis) és bükksásos (Carex pilosa) foltok mozaikolnak a zártabb lombkoronaszintű részek nudumos felszíneivel. A csapdák 20 faj 109 egyedét gyűjtötték. Faunáját a domb- illetve hegyvidéki zárt erdőkre jellemző közepes nedvességigényű, avarlakó fajok jellemzik. A nyolc képviselt család egyed- illetve fajszám szerinti megoszlása (6. ábra) rendkívül sajátos képet mutat. A pókfauna képét meghatározza a zugpókok kiemelkedően magas gyakorisága. A fojtópókok szintén magas részvételi százaléka mellett említést érdemel az Oxyptilla blackwalli relatíve magas aránya valamint a farkaspókok teljes hiánya is. A későbbiekben részletesen visszatérek még az egyes élőhelyek fauna-hasonlóságának elemzésére^ de elöljáróban már most utalok a két somlói élőhely eltérő voltára. A két biotópból előkerült összesen 42 fajból mindössze 6 a közös fajok száma. A faj és egyedszámok évszakonkénti alakulását szemlélve megállapítható, hogy lényegesen kiegyenlítettebb biotóp, mint a bokorerdő. Két enyhe aktivitási hullám figyelhető meg. Az őszit a zúgpókok egyedszámának emelkedése okozza. III. Üde gyertyános-tölgyes (Querceto-Carpinetum asperuletosum) A fenti társulás a Széki-erdőben zömében csak fiatal és sűrű állományokkal képviselt (4. ábra). Lombkoronaszintjében dominál a gyertyán (Carpinus betulus), mellette a mezei juhar (Acer campestre) és a cseresznye (Cerasus avium) jellemző. A tölgyek gyakorlatilag teljesen hiányoznak, rájuk többnyire csak kor-