Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)
NÉMETH LAJOS: Adatok a Tapolcai-medence lepke (Lepidoptera) faunájához, I. (Diurna)
39. Strymon acaciae FABRICIUS, 1787 9: 1987.06.07., (2), CO; 1987.06.25., (3), NL; 1987.06.26., (1), NL; 1990.06.14., (7), NL. 40. Stymon ilicis ESPER 1779 8: 1989.06.30., (2), NL. 41. Callophrys rubi LINNÉ, 175B 9: 1987.05.01., (2), NL; 1987.05.09., (4), NL; 1987.05.10., (3), NL; 1988.05.01., (1), NL; 1988. 05.11., (1), NL; 1990.04.25., (8), NL; 1990.04.28., (2), NL; 1990.05.15., (9), NL; 1990.06.14., (3), NL. 42. Loweia tytirus PODA, 1761 9: 1988.04.29., (1), NL; 1988.05.01., (2), NL - JJ: 1986.05.14., (1), CO; 1986.08.15., (1), CO; 1987.07.07., (1), CO - 16: 1989.07. OB., (1), NL - 19: 1990.08.15., (1), NL - 20: 1986.09.06., (1), NL - 21: 1980.08.28., (2), VET - 22: 1988. U5.07., (1), NL; 1989.07.29., ÎÏ"), NL - 23: 1989. OB.05., (177 NL; 1989.08.06., (1), NL; 1990.08.25.,(4), NL - 26: 1980.08.26., (2), VET - 30: 1989.05.20., (1), NL. ~~ ~"~ 43. Loweia alciphron ROTTEMSURG, 1775 (ssp. chairemon FRUMSTORFER) Kifejezetten lokális előfordulású, változékony habitusban megjelenő faj, melynek élőhelyeit főleg a Haláp-hegy körüli kopárosokon sikerült meg találni. Cilla-hegyi populációi iáról Dietzel Gvula is említést tesz (DIETZEL 1904). A Bakonynak eddig főként a déli részeiről került elő, azonban stabil állományt sajnos mindmáig nem sikerült találni. A Tapolcai-medencén belül különös fontosságú színezőelemnek lehet tekinteni. 27: 1987.06.17., (1), C0 - 28:- 1990.06.17., (2), NL. 44. Heodes virgaureae LINNÉ, 1758 (ssp. pvronites SZABÚ) Itteni előfordulásáról az első adat Rédl gyűjtéseiből származik (RÉDL 1894), aki valószínűleg valahol Tapolca és Raposka között gyűjtötte. Ujabb példányról nincs tudomásom, bár a salföldi csarabos környékén állítólag előkerült (leg.Szabóky). Ezenkívül Szigliget környékén képzelhető el a tenyészése. 45. Lycaena phlaeas LINNé, 1761 (ssp. eleus FABRICIUS) 9: 1989.10.13., (1), NL -13: 1986.08.26., (1), C0 -15: 1983.08.15.., (1), CO; 1986.09.07., (1), TJO - 19: 1990.08.15., (1), NL - 20: 1986.09.06., (1), NL -21: 1978.05.18., (1), VET; 1981.08. 16., TT), VET -23: 1989.09.09.,T5), NL; 1990.08.25., (6), NL. 46. Thersamonia dispar HAW0RTH, 1803 (ssp. hungarica SZABÚ) 3: 1986.08.04., (3), NL - 11: 1980.07.06., (1), VET -13: 1986.07.17., (1), C0; 1986.08.16., (1), CO - 15; 1981.07.10., (1),~C0; 1987.05.23., (1), C0; 1987.08.16., (1), CO - 23: 1989.08.05., (2), NL; 1989.09.09., (1), NL; 1990.06.12., (1), NL; 1990.08.25., (4), NL -26: 1979.08.06., (1), VET; 1980.08.26., (1), VET. 47. Thersamonia thersamon ESPER, 1784 Orientális elterjedésű sztepp faj, melynek bakonyi populációi többnyire teljesen felszámolódtak. Jelenleg egyetlen "biztos" bakonyi élőhelyét sem ismerjük. A Tapolcai-medencéből jelenleg nincs bizonyító példányom, azonban gyűjtéseim legelején (1984) többször is fogták lepkegyűjtő társaim (leg. Papp R., Horváth T.), Tapolca keleti - ma már beépült - városrészében. Ezen példányok azóta részben megsemmisültek. 48. Palaeochrysophanus hippothoe LINNÉ, 1761 (ssp. sumadiensis SZABÚ) Euroszibiriai, nedves rétekhez kötődő faj, mely a Kárpát-medence belsejében reliktum jellegű, Dunántúli állományai a Szabó Richárd által leírt ssp. sumadiensishez tartoznak. A Bakonyban számos helyen előkerült, főként az északi részeken (Bakonybél, Márkó, Herend, Hárskút), s itt néhol igen gyakorivá is vált a 70-es évek elején. A medencében a kiemelkedő jelentőségű színezőelemek közé tartozik. A fajt Rédl is közli jegyzékében, majd rajta keresztül Abafi-Aigner és a FRH is említést tesz róla. Újabban szerencsére több helyről sikerült igazolni tenyészését. Magam mindössze egyszer bukkantam nyomára a Tapolca-patak mentén. 4: 1979.05.21., (2), Szécsényi L; W9.05.21., (3), Tóth J - 10; 1981.06.10., (1), VET 23: 1990.08.25., (1), NL -26: 1980.08.26., (1), VET -27: 1986.08.14., (1), C0.
