Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

NÉMETH LAJOS: Adatok a Tapolcai-medence lepke (Lepidoptera) faunájához, I. (Diurna)

3. ábra: Részlet a Tapolcai-medencéből a Szent György -hegyről nézve (Gulács és Tóti-hegy) A Tapolcai-medence azon kutatói közül, akiknek munkásságát az irodalom eddig nem őrizte, mindenekelőtt Vers Tamás tapolcai gyűjtő érdemel említést, kinek közel 20 éves gyűjtőtevékenysége szinte minden állatcsoportra kiterjedt (nappali lepke anyagának ismertetésére e helyen kerül sor). Gyűjtőmunkája során szinte az egész tárgyalt területet bejárta s onnan nappali lepkékből is, bár nem túlzottan nagy, de értékes anyagot gyűjtött. Többek közt kimutatta ^Maculinea naosithous, Palaeochrysophanus hippothoe tapolcai előfordulását. Az általa átengedett adatokért e helyen is köszönetet mondok. Czibor Ottó és Vörös Béla lesencetomaji gyűjtők mindenekelőtt lakóhelyük körzetét kutatták, s különösen sokat gyűjtöttek a Kőorra-hegyen. Munkájuk során lett ismert az Euphydryas maturna egy új lelőhelye, s a Zerinthya polyxena egyetlen újabbkori adata. A Bakonyi Természettudományi Múzeum anyagát átvizsgálva megállapítható volt, hogy a gyűjtemény rendkívüli módon szűkölködik e területre vonatkozó adatokban. A gyűjtemény egy-két alkalmi kutatónap szerény eredményeit őrzi Lesenceistvánd, Balatonederics, Badacsony, Zalahaláp és Tapolca, Szent Györgyhegy környékéről. Ezeken a helyeken gyűjtött többek közt Podlussány Lajos, Dietzel Gyula, Szécsényi Lajos, Tóth József és bakonyi működésének első éveiben Tóth Sándor dipterológus. A Rézbányai László által összeállított gyűjteménykatalógus (RÉZBÁNYÁI 1979) sem tartalmaz adatot a Tapolcai medence nappali lepkéire nézve. Végül a fejezet lezárásaképp teszek említést saját gyűjtőmunkámról, melyet 1984 óta végzek mindenekelőtt Tapolca környékén, azonban ezek a gyűjtések csak 1987-ben és 1989-ben voltak igazán intenzívek. A Tapolcai-medence nappali lepkegyűjtő-helyeinek UTM-kódos jegyzéke (lxl km-es bontásban) A lelőhelyek összeállításában a Dévai György egyetemi docens által szerkesztett ún. 6-mezős térképlapokat használtam (DÉVAI et al. 1987). Tóth Sándor dolgozatának útmutatása alapján (TÓTH, 1987) a lelőhelyeket lxl km-es bontásban szerepeltetem. A lelőhelyeket a tételes gyűjtési adatokat tartalmazó