Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)
DR. TÓTH LÁSZLÓ: Perlodes Banks, 1841 és Capnia Pictet, 1841 új álkérész (Plecoptera) nemek előfordulása a Bakony hegységben
PERLODES BANKS, 1841 ÉS CAPNIA PICTET, 1841 ÚJ ÁLKÉRÉSZ (PLECOPTERA) NEMEK ELŐFORDULÁSA A BAKONY HEGYSÉGBEN DR. TÓTH LÁSZLÓ Természettudományi Múzeum, Budapest ABSTRACT: Périodes BANKS, 1841 and Capnia PICTET, 1841 new Stonefly (Plecoptera) genera in the Bakony Mountains. - First occurrence of Périodes microcephala (PICTET, 1833) with the collecting data is recorded. This ê specimen is the unique representative of the genus in the Bakony Mountains and in the presentday Hungary. The captured Capnia bifrons NEWMAN, 1B39 is the first species of the genus in the Bakony Mountains and new in the Transdanubium. The survey of the genere in the Carpathian Basin is given. A zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum által folytatott már évtizedes "A Bakony természeti Képe" kutatási program keretében az Álkérészek (Plecoptera) rendjének kutatása ismét érdekes gyűjtési eredményeket hozott, amelyek jelentősen hozzájárultak nemcsak a Bakony hegység, hanem Magyarország faunájának jobb megismeréséhez is, ezek a következők: Périodes microcephala (PICTET, 1833) (=cymodoce NEWMAN, 1839 = rectangula PICTET, 1841 = hispanica RAMBUR, 1B42 = Dictyopteryx mortoni KLAPÁLEK, 1906 = cadewalli NAVÁS, 1922 = festai NAVÁS, 1932) A faj ILLIES (1966) és ZWICK (1973) közlése szerint előfordul: Anglia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Oánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Irán, Kaukázus, KisÁzsia, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Olaszország, Örményország, Spanyolország, Svájc. Ebben a felsorolásban Magyarország is szerepel PONGRÁCZ (1914) közlése alapján, amely azonban a történelmi Magyarország területére vonatkozott. A történelmi Magyarország, azaz a Kárpát-medence területéről a fajt először MOCSÁRY (1899) közölte: Görgény, Homonna, Kerczisora, Kolbach-völgy, Koritnicza, Máramaros, Rézbánya, Szinnaikő, Tátraháza, Turcsek lelőhelyekről. PONGRÁCZ (1913)-ban a felsoroltakat a Keleti-Kárpátokkal egészítette ki, majd PONGRÁCZ, (1914) még Körösmező, Radna-Borberek, Retyezát, Tátra lelőhelyeket ismertette. KLAPÁLEK (1899) "Ungarn" közlése konkrétabb adatot nem tartalmazott. FEKETE (1925) Szaloncáról, AUBERT (1966) Hargitafürdőről említette. A Budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében a következő példányait találtam: Hargitafürdő, 1500 m. 6.VII.1943, lg det. Aubert; Biharfüred, 1907, leg. Biró L. o (det?); (Dictyopteryx) Retyezát: Csókatető, 1917.VII.20., leg. Streda 1 5 (det.?). Az utóbbi évtizedekben megjelent nemzeti monográfiák a Kárpát-medence területéről további előfordulásait közölték, igy WINKLER (1957) Szlovákiából (az Északi-Kárpátok, illetve a Felvidék területe) 15, KIS (1974) Romániából: a Bihar hegységből 9, a Déli-Kárpátokból 11, Erdély, illetve a Partium területéről 5, a Keleti-Kárpátokból 13 lelőhelyről. Ausztria közvetlen szomszédos területeiről P0MEISL, (1958): Alsó-Ausztria, míg Jugoszláviából SIVEC (1980): Szlovéniából említették. Életmódjára vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésünkre, ezeket ILLIES (1966) a következőkben foglalta össze: repülési ideje a III-V. hónapokban van. Az Alpokban a magasabb fekvésű területeken a nagyobb patakokban és folyókban, míg a közép-hegységi területeken az Alpok előhegyeiben hozzávetőleg 800 m magasságig a kis, gyorsabb folyású hegyipatakokban él. A Bakony hegységben 1 o* példányát Kup község határában a Bittva-patakból a-Bakonyi Természettudományi Múzeum igazgatója Dr.Tóth Sándor gyűjtötte, 1990. III.22-én. Szóbeli közlése szerint a növényzettel erősen benőtt, gyorssodrású patak betonhídja alatt pókhálóba akadva találta a brachypter 1 0*példányt és 1 normál szárnyú o példányt, amely azonban a vízbe pottyanva sajnos elsodródott. A Bittva-patak közel 65 km hosszan fut az Északi-Bakonyban illetve a Marcal medencéjében. Az Északi-Bakony talán legfestöibb területén több forrásból ered Németbánya és Farkasgyepű környékén, majd számos, többnyire kisebb névtelen ér vizét veszi fel, majd néhány hosszabb patak is belefut, így a Bodas-, Köves-, Körös-patakok. Zárt erdőségeken és csalitos síkságokon, mocsaras réteken folyik át, míg Mihályháza felett, attól kissé északabbra a Marcalba torkol. Meglehetősen bő vízhozamú, sodrása viszonylag erős, medre a síkon is erőteljesen bevágódott, a víz mélysége azonban a 23 - 30 cm-t átlagosan nem haladja meg.
