Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)

DIETZEL GYULA: Taxonómiai vizsgálatok a Bakony Maculinea arion populációin. A Maculinea arion ssp. annarion ssp. nova előfordulása a Bakonyban (Lepidoptera, Lycaenidae-Rhopalocera)

TAXONÓMIAI VIZSGÁLATOK A BAKONY MACULINEA ÁRION POPULÁCIÓIN. A MACULINEA ÁRION SSP. ANNARION SSP. NOVA ELŐFORDULÁSA A BAKONYBAN (LEP., LYCAENIDAE - RHOPALOCERA) DIETZEL GYULA Herend ABSTRACT:- Taxonomical researches the Maculinea árion'

s populations of Bakony Mountains. Occuring of Maculinea arion ssp. annarion ssp. nova in range of zoogeographical Bakony. - Beside, the two forms of Bakonyian Maculinea arion, a some years ago, appeared a local, light blue population at Zalahaláp, Mount Csilla. Following the comparisons, - with other west- hungarian subspecies, - was discovered, that this form an independent subspecies. It's name the Maculinea arion ssp. annarion ssp. nova. Mind az európai mind a hazai lepidopterológusokat hosszú ideje foglalkoztatja a Maculinea arion L. nyugatpalaearktikus populációinak taxonómiai helyzete, de a fajjal kapcsolatban felmerült kérdések mindmáig tisztázatlanok maradtak. A problémahalmazok többnyire személyes véleménynyilvánítások szintjén maradtak, a publikációkra nézve általános érvényű, hogy visszafogottak és más, kevésbé problémaállatként tekintett fajokkal szemben indokolatlanul röviden tárgyalják pozicióját. A szimptóma alól magam sem vagyok kivétel. Jelen közlemény megírására is elsősorban az indított, hogy legalább az első lépést megtegyem a holtpontról való kimozdítás érdekében. Cikkem tehát, - legalábbis általános érvényű résztémáját tekintve, - inspiratív hatást kell keltsen a Lycaenidaek taxonómiai kérdéseivel behatóbban foglalkozó kutatók körében. Ennek érdekében most megkísérlem részint a rendelkezésemre álló, - zömében dél- és közép-európai arion anyag subspecifikus morfológiai csoporosításával és feldolgozásával, valamint más kutatók anyagát és közléseit felhasználva a faj bakonyi taxonómiai helyzetének tisztázásához szerényen hozzájárulni. Ez az euroszibériai, - a Polyommatini tribusba tartozó, - boglárkalepke faj, az állatföldrajzi értelemben Bakonynak tekintett területen is, csakúgy mint szinte egész Európában meglehetősen szétszórt előfordulási képet mutat. Felbukkanása, majd évekre való eltűnése többnyire logikátlan, ennek magyarázata általában csak feltételezéseken alapszik. Erre a jelenségre egy korábbi dolgozatomban (DIETZEL 1984) már utaltam, de más szerzők ugyancsak említik rajzásával összefüggő szokatlan jelenségeit. A "szokatlan" jelző azonban érvényét veszti, ha a közlemény konkluzív részében, egyenlőre nagyon óvatosan felvetett sejtések idővel beigazolódnak, ha csak részben is! Az arion esetében mutatkozó rajzásidő kérdések önmagukban is megérdemlik a figyelmet, viszont az egyazon állatföldrajzi területen belül mutatkozó állandó morfológiai és fenotipikus eltérések, feltétlen megérdemlik az alaposabb polemizálást. Az említett dolgozatban (DIETZEL 1984) rögzítettem azt a megállapítást, miszerint a Bakony területén az arionnak 2 megjelenési formája van. Az egyik a hosszú rajzásidejű, sötét pikkelyzetű a másik a csillogóan kék alapszínű lokális r viden rajzó alak. Ezt a sötét megjelenési formát, - ha teljesen leegyszerűsíteném a kérdést, (GOZMÁNY 1968) szerint a Középhegység egyes pontjain repülő f.animula-val azonosítanám. Ennél azonban sokkal bonyolultabb a kérdés. Először is; nem tisztázott az említett műben a "forma" fogalma. Ha elfogadjuk azt az ésszerű taxonómiai gyakorlatot, mely szerint a forma a subspecies alá sorolt helyi alak, és általában izolációs folyamatot elszenvedő, majdan subspeciessé válható populáció, akkor az animula nem forma, hanem aberráció, vagy igen nagy megjelenési szóró dás esetén méginkább varietas. Említi apróbb méretét is, viszont a Bakonyra nézve ezért sem alkalmazható, hiszen az itteni sötét arion korántsem apró. Egyes helyeken ugyan foghatók animula-jellegű egyedek, de a Bakony-