Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)
DR. TÓTH SÁNDOR: Új és ritka fajok a Bakony szitakötő faunájában (Insecta: Odonata)
6. Gomphus flavipes (CHARPENTIER, 1825) 7. Cordulegaster boltoni DONOVAN, 1807, vagy Cordulegaster héros THEISCHINGER, 1979 8. Leucorrhinia caudalis (CHARPENTIER, 1840) Ezek mindegyikének a Bakonyból való előkerülésére természetesen nem számíthatunk. Felbukkanhat viszont ezektől függetlenül bármely más faj is, melyre pillanatnyilag nem is gondolunk. A Bakony faunájára új fajok Ezúttal három, a Bakony szitakötő faunájára új fajról számolhatunk be. Közülünk kettő (Aeshna gran dis, Hemianax ephippiger) az elmúlt legutóbbi évek gyűjtése, a harmadik (Onychogomphus forcipatus) részben régebbi keletű gyűjtés eredménye, de faunisztikai adatközlés eddig nem jelent meg róla, csupán egy előadás nyomtatásban is kiadott fajlistában található rá utalás, a gyűjtési adatok leírása nélkül (CSIBY 1982). A faj sajnálatos módon kimaradt a Bakony szitakötő faunájáról időközben megjelent összefoglaló faunisztikai közleményből is (TÓTH 1985), ezért most időszerűvé vált az adatközlés pótlása. A fenti problémával magyarázható az az ellentmondás, hogy az említett előadásban (CSIBY 1982) már 54 faj szerepel a Bakonyból, addig TÓTH (1985) faunisztikai közleményében (mi vei abból az Onychogomphus forcipatus kimaradt) a szerző 53 fajban határozza meg a Bakony szitakötő faunáját. Aeshna grandis (LINNAEUS, 1758) Európában és Szibériában élő szitakötő. Magyarországon szórványos előfordulású faj. Első adata a szegedi Fehér-tóról származik (STEINMANN 1984), majd előkerült Magyaróvárról (BENEDEK 1966). Az irodalomban (STEINMANN 1962) szerepel budapesti említése is. Újabban megtalálták a Taktaközben és a Dunántúl néhány pontján (Bázakerettye, Kiscsehi, Murarátka, Szőce, Püski=Szigetköz). A Bakony hegységben 1986-ban bukkant fel a tihanyi KOlső-tavon (1986.08.02., 12, leg. Tóth ). Mint azt a Kűlső-tó szitakötő faunáját tárgyaló dolgozatban (TÓTH 1990) már említettem, szúnyoglárva-gyűjtés közben találtam rá a vízparttól mintegy 15 méterre, a nádas-gyékényes szegélyen belüli nyílt víz szélében, feltehetően vízbefulladt példányára. Hemianax ephippiger (BURMEISTER, 1839) Nyugat-Ázsiától Észak-Afrikáig élő faj, mely STEINMANN (1984) szerint Dél-Európában gyakoribb, •^Közép-Európában ritkább. Hazánkban a szegedi Fehér-tón gyűjtötte Beretzk Péter (ÚJHELYI 1955), de irodalmi adata van Gödöllőről és Budapestről is (K0HAUT 1896; M0CSÁRY 1918). Érdekes, hogy az utóbbi években az ország egyre több pontján bukkant fel a faj és jelenleg már szinte alig van nagyobb tájegysége hazánknak, ahol még nem fogták volna meg. Ezek után talán már nem is számít rendkívülinek, hogy 1989-ben a Bakonyban is előkerült, mégpedig a hegység két pontján egy-egy példányban. A faj megfogása DIETZEL GYULA hárskúti lepkész érdeme aki a szitakötőknek is kiváló ismerője és akitől már megszokhattuk, hogy a szitakötőkből rendszerint a ritább fajokat fogja meg. Szóbeli hozzájárulása alapján az alábbiakban közlöm a két példány lelőhelyadatait (egyúttal az adatok átengedéséért ezúton is köszönetemet fejezem ki): Bánd: Vár-hegy, 1989.04.16.,le? (leg. Dietzel Gy.), Hárskút: Pagonyi-völgy, 1989.04.21., 19 (leg. Dietzel GyJ. Onychogomphus forcipatus (LINNAEUS, 1758) Közép-Nyugat- és Dél-Európában él, hazánkban főleg nagyobb folyók és tavak mellett fordul elő, de az utóbbi időben egyre ritkábban bukkanhatunk rá. A fajt a Bakonyban először DIETZEL GYULA gyűjtötte (Kab-hegy, 1980.06.11., lS), majd később a számos szitakötőfajnak élőhelyet biztosító Vörös-János-séd völgyből (Ugod) került elő (1985.07.23., ló", leg. Tóth S.). További érdekesebb adatok A hegység területén folyó többé-kevésbé rendszeres kutatások eredményeképpen több érdekes adat közreadása is aktuálissá vált. Ezek ismertetésére azonban csak a teljesség igénye nélkül kerülhet sor. Aeshna viridis EVERSMANN, 1836 Északi elterjedésCÍ szitakötő, mely Európában, a Szovjetunió déli területein és Szibériában él. Nálunk szórványos előfordulású, hazai lelőhelyeiről közleményből is tájékozódhatunk (pl. TÓTH 1985). A Bakony térségében 1980-ban bukkant fel a Kis-Balatonnál, illetőleg valószínűen onnan elvándorolt példányok Keszthely környékén is. Még ugyanabban az évben előkerült Tihanyban a Külső-tónál is (1980.08.08., ló", leg. Csiby M.). A példányra azonban csak az elmúlt évben figyeltem fel egy revízió során a Bakonyi Természettudományi Múzeum szitakötőgyűjteményében, ahol egy régebbi hibás határozás következtében más faj példányai közé keveredett. Azóta újabb példány sajnos sem Keszthely környékén, sem a Kűlső-tónál nem került elő.
