Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 9. (Zirc, 1990)
DR. TÓTH SÁNDOR: A Külső-tó szitakötő (Odonata) faunája
Anax parthenope SÉLYS-LONGCHAMPS, 1839 A Bakony hegységben eddig csak a Tihanyi-félszigetről ismerjük, ahol nem csak a Külső-tónál, hanem a Belső-tónál és az attól délre elterülő Gejzírmezőn is megtaláltuk (TÓTH 1985). Természetesen nem kizárt, hogy elsősorban nagyobb állóvizeknél a Balaton északi parti sávjában, illetőleg a Balaton-felvidéken máshol is előfordul. A Külső-tó anyagából az eddigi 5 példánya alapján 0,08, illetőleg 0,32%-kal részesedik. Sympetrum pedemontanum (ALLIONI, 1766) Az elsőként Újhelyi Sándor által a Bükkben Jávorkúton gyűjtött faj az elmúlt évtizedek során az ország jónéhány pontján előkerült. A Bakonyban először Tapolcafőn, illetőleg a hegység peremvidékén Pápán találták (BENEDEK 1961, 1965), majd jóval később Bakonybél mellett az Oreg-sédnél bukkant fel. Az elmúlt években nagy tömegben rajzott a Meleg-víz Gyepükaján környéki szakaszán. Érdekes, hogy 1989-ben a hegység három pontján is megtaláltuk. Dietzel Gyula Salföldön, Németh Lajos Tapolcán, jómagam pedig a Külső-tónál fogtam. Nem tartozik szorosan a témához, de azért megemlítem, hogy 1988-ban egy osztrák odonatológussal (Gerhard Lehmann) együtt a Kis-Balatonnál figyeltük meg a fajt. Leucorrhinia pectoralis (CHARPENTIER, 1825) Hazánkban kevés helyről ismerjük az előfordulását. A Bakonyban elsőnek Papp Jenő gyűjtötte Zalaszántón. Magam 1971-ben az öcsi Nagy-tónál találkoztam a fajjal, majd 1978-ban Tihanyban a Külsőtónál. Ugyanabban az évben fogta Dietzel Gyula a Kab-hegyen. Előkerült még a Kdrnyi-tónál (Kővágóörs) és újabban Fekete-hegyen a Bika-tónál (Köveskál). A legnagyobb populációja (talán egész Magyarországon) a tihanyi Külső-tóban fejlődik - egyes években szinte hihetetlen tömegben jelentkezett. Az igazság kedvéért azonban meg kell mondani, hogy az utóbbi 2-3 évben szemmel látható visszaesés volt tapasztalható a Külső-tónál, nem csak a szitakötők, hanem pl. a Dipterák szempontjából is (kivétel ez alól a tóban változatlanul nagy tömegben fejlődő mocsári szúnyog, a Mansonia richiardii). Részben a begyűjtött, részben a megfigyelt példányok alapján a Leucorrhinia pectoralis feltűnően magas arányban részesedik a Külső-tó szitakötő faunájából. Ha a teljes szitakötő anyagot nézzük, akkor 8,64 ! 6-os részesedésével a harmadik helyen, ha az Anisoptera anyagot vesszük figyelembe, akkor 34,32Vos részesedéssel az első helyen szerepel. Ez az arány megfelel a tapasztalati értékeknek is. Az eredmények megbeszélése A dolgozat a Külső-tónál gyűjtött kereken 40 szitakötőfaj adatainak feldolgozása során kapott eredményekre épül. Fajszám tekintetében a tó jelenleg az első helyen áll a Bakony hegységben eddig szitakötök szempontjából feldolgozott élőhelyek közül (Kornyi-tó = 35 faj, Vörös János-séd = 31 faj). A Bakony hegységből jelenleg 56 szitakötőfaj előfordulását tekinthetjük bizonyítottnak, (TÓTH 1990a) vagyis Külső-tónál gyűjtött 40 faj a hegység ismert faunájának 71,43%-át teszi ki, ami egy élőhely esetében tekintélyes értéknek számít. Az anyag összetétele minőségi szempontból is figyelemreméltó. Mint azt a mellékelt ábra mutatja a fajok 15%-a (6 faj) tartozik a szórványos előfordulású és 12,5 ! s-a (5 faj) a ritka előfordulású fajok közé. A rendelkezésre álló adatok segítségével Dévai György szisztémája alapján (DÉVAI-MISKOLCZI, 1987) elvégezhető Külső-tónak mint szitakötő élőhelynek a minősítése (II. táblázat). II. táblázat: A tihanyi Külső-tó minősítése a szitakötő fai-na alapján (DÉVAI-MISKOLCZI 1987) Gyakoriság Fajszám Súlyfaktor Pontszám Igen gyakori előfordulású 1 1 1 Gyakori előfordulású 18 2 36 Mérsékelten gyakori előf. 10 4 40 Ritka előfordulású 5 8 40 Szórványos előfordulású 6 16 96 40 Biotóp-súlyfaktor: 2,0 Végleges pontszám: 426 Biotóp-minősítés : I. osztályú terület 213
