Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 7. (Zirc, 1988)

ESZTERHÁS ISTVÁN: A Kovácsi-hegy bazaltbarlangjai

A Bazaltutca alakulásával egyidőben indult meg fejlődése, ekkor keletkeztek a befoglaló sziklában a repedések, melyek aztán fokozatosan nyiltak szét létrehozva a barlangot. E barlang genetikailag meghatározó repedések ma is jók kive hetők az üreg főtéjében. Udvarán é3 sziklaereszón sok korongcsigát /Aegopis verticillus/ láttunk, más élőlényt nem volt szerencsénk észlelni. Törmelékes alja szinte teljes egészében alkalmas ásatásra - talán nem is eredménytelenül. Helyi jelentőségű három- négy személy bivalkolására alkalmas kisebb barlang, melynek értékét egy sikeres ásatás csak növelné. A rá vonatkozó irodalom sorszáma: 1,2,5,8,12,13,16,17,21. 7. Bazaltutcai-kőfUlke A nagygörbői bányától kb. 450 m-re a Bazaltutca két párhuzamos ágának összetorkollásatól 25 m-rel visszafelé, a kisebbik, magasabban lévő "mellékutcába", annak délkeleti falában van a barlang, /kb. egyvonalban a Kőkamrával/. Szája egy kis kőudvarból délnyugati irányba néz. Befoglaló kőzete szllrke bazalt, mint a többi Kovácsi-hegyi barlangnak. A kőudvarban nyiló bejárata téglalap-alaku, magassága 90 cm, szélessége 40 cm. A bejáraton tul küszöbbel mélyül a szelvény és mindjárt járható magasságú /150-180 cm/, 1 m hosszú, kis folyosóba jutunk. E folyosóból jobbra egy 2 m hosszú, fokozatosan összeszűkülő vek járat indul, balra pedig 2,50 m hosszú, 2 m magas, aljában alacsonyan egy szük lukkal folytatódó barlangrész ágazik ki. Kevés bontással járhatóvá lehetne tenni ezt a mélyponton levő alacsony lyukat is. A barlang oldalfalait, mennyezetét nagy sik lapu kőtömbök alkotják a mennyezetén két kőlap közötti résen ki is lehet látni. Alját jobbára nagy darabokból álló bazalttörmelék alkotja, csak a járhatatlan szük rész alját képzi morzsalékos kitöltés. Összhosszusága 7,30 m. Bejárásához segédeszközre nincs szükség. E barlang is vulkáni kőzetekben másodlagos uton létrejövő üregek csoportjába tartozik, ezen belül pedig atektonikus keletkezésű barlangnak tekintjük. A barlangutcával egyidőben keletkezett, mikor a hegy bazaltrétegének pereme elvesztette alátámasztását és kibillenve lesuvadt. E mozgás széthúzódó repedéseket hozott létre kialakitva a Bazaltutca nyilt töréses árkait, valamint kisebb töré seket, melyek egyes esetekben barlangnak tekinthetők. Ilyen kisebb törések mentén húzódott szet a kőzet a Bazaltutcai-kőfUlke alakulásakor is. Élővilágából korongcsigákat /Aegopis verticillus/, iszapszunyogokat /Limonia nubeculosa/ és egy kaszáspókot /Nelima sempronii/ láttunk. Ásatásra nem sok lehetőség van, de kisebb továbbjutást igérő feltáró bontása eredményes lehet. Helyi jelentőségű kis barlang. A rá vonatkozó irodalom sorszáma: 1. 8. Kétlyukú-barlang A nagygörbői bányától kb. 450 m-re, a Bazaltutca két párhuzamos ágának összetorkollásától 15 m-rel visszafelé, a kisebbik, magasabban levő, un. "mellékutcában", annak fölfelé tartó törmeléklépcsők alkotta aljában van a barlang. Kettős szája dél felé néz a szürke bazalt alkotta törmeléklépcsőből. A nagyobb, magasabban nyiló bejárata 80 X 50 cm-es, a kisebb, alacsonyabban nyi ló 40 X 30 cm-es. 1 m után a két bejáratot követő kuszójárat összetorkollik egy 1,10 m magas 1 m széles fülkét alkotva. Ebből jobbra egy derékszögben ^örő lépcsőzetes kuszójárat visszacsatlakozik a nagyobb bejárat szádájához. Észak felé pedig további kúszójáratként még 3,5 m hosszan járható, egyre szűkülő folyosó alkotja a barlangot. Keleti oldalfalát és mennyezetét nagyobb bazalttuskók alkotjak, nyugati fala egybefüggő bazaltlap. Alját nagyobbrészt lazán fekvő termetes bazalttörmelék képzi. A legtávolabbi, legalsó részeken pedig morzsalékos kitöltés található. Teljes hossza 4,50 m. Bejárásához segédeszközre nincs szükség. A barlang genetikailag a vulkánikus kőzetekben másodlagos uton létrejövő üregek csoportjába tartozik, ezen belül pedig atektonikus barlangnak tekintjük. A barlang nyugati falától eltávolodott és annak nekitámaszkodó kőtömbök hézaga alkotja az üreget. Hosszanti tengelye megegyezik a Bazaltutca irányával. További kutatása nem sok eredményt hozhat. Helyi jelentőségű kis barlang, mely szemléletes példája az atektonikus barlangképződésnek. A rá vonatkozó irodalom sorszáma: 1.