Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 7. (Zirc, 1988)

ESZTERHÁS ISTVÁN: A Kovácsi-hegy bazaltbarlangjai

Trapézformaju bejáratának szélessége 50 cm, magassága 60 cm. A bejáratot követő kia küszöb után a barlang egy 180cm-es aknában folytatódik. Az akna aljából egy szük átbújó vezet az alsó fülkébe. E fülke 3 m hosszú, 1 - 1,5 m széles, magassága pedig 120cm-ről fokozatosan csökkenő. Falait mindenütt nagy szögletes szürke bazalt tuskók alkotják. Az akna alja kisebb-nagyobb kőtörmelékből áll.Az alsó fülke alját pedig többnyire morzslékos, földes kitöltés alkotja. A barlang függőleges kiterjedése 3,10 m, vizszintes kiterjedése 3,50 m, teljes hossza 5,40 m. Bejárásához lámpára szükség van. A barlang genetikailag a vulkáni kőzetekben másodlagos uton létrejövő üregek csoportjába tartozik, ezen belül pedig atektonikus keletkezésű barlangnak tekintjük. A Bazaltutcával egyidőben keletkezett, amikor a hegy bazaltrétegének pereme elvesztette alátámasztását és kibillenve lesuvadt. E mozgás széthúzódó repedéseket hozott létre. Egy ilyen, a Bazalt /mellék/-utca aljában levő széthúzódott repedés alkotja a Lepkés-barlangot, melynek fő kiterjedési iránya megegyezik a Bazaitutca irányával. Élővilágából megfigyeltük a névadó vörös csipkésbagoly lepkéket / Scoliopterix libatrix/, iszapszunyogokat /Limonia nubeculosa/, és korongcsigát /Aegopis verticillus/. Az alsó fülke 3 négyzetméter nyi morzsalékos kitöltése ásatásra megfelelő helynek látszik. Helyi jelentőségű kisebb barlang, melynek faunisztikai és paleontológiái kutatá sa biztatónak latszik. A rá vonatkozó irodalom sorszáma: 1. 3. Görbői-hasadékbarlang A bányától kb. 400 m-re a Bazaltutca főágában /vele párhuzamosan, feljebb egy kisebb mellékág is van/, a délkeleti oldal sziklafalának szögletében, a bazaltorgonák szomszédságában találjuk a hasadékbarlangot. Magas keskeny nyilasa délnyugat felé néz a sziklasarokból. Befoglaló kőzete szürke bazalt, mint a többi Kovácsi-hegyi barlangnál Is. 4,50 m magas és csak 40 cm széles, szük nyilassal kezdődik a barlang. Befelé még 2 m hosszan tartja magát a 40 cm-es faltávolság, majd egy 28 cm-es szűkület következik, ezután fokozatosan tágul és a végpontnál mar ismét 40 cm. Oldalfalait hatalmas egybenlévő szürke bazaltlapok alkotják, főtéje tökéletesen illeszkedő, beszorult kőlapokból áll, alját nagyobbrészt durva bazalttörmelék tölti ki, csupán a végpont közelében található finomabb szemcsés kitöltés. Élővilágából korongcsigákat /Aegopis verticillus/ dalos szúnyogokat /Culex pi piens/ és iszapszunyogokat /Limonia nubeculosa/ láttunk. Hossza 5,05 m. Bejárásához segédeszközre nincs szükség, de a végpontig csak kifejezetten vékony testalkatúak juthatnak el. E barlang is a vulkáni kőzetekben másodlagos uton létrejövő üregek csoportjába tartozik, ezen belül pedig tektonikus keletkezésű barlangnak tekintjük. A Bazaltutcával egyidőben keletkezett, amikor a hegy bazaltrétegének pereme elvesztette alátámasztását és•kibillenve lesuvadt. Az eltávolodott kőzetkaréjban a további feszültségek feloldásaként ujabb törések keletkeztek. Egy ilyen kisebb törés mentén alakult ki a GörbőÍ7hasadékbarlang is. A barlang hossztengelye meg egyezik a Bazaltutca irányával. Ásatása, további feltárása nagyon körülményes lenne. Helyi jelentőségű kis barlang. A rá vonatkozó irodalom sorszáma: 1. 4. Vadlány-lik Egyéb elnevezései: Vadlán-lik, Vadlánlik, Vadlány-barlang, Vindornyaszőlősi Vadlánylik, Savanyu Jóska barlangja, Savanyu Jóska tanyája, Kőkamra, Kukámra. /A két utóbbi elnevezés megtévesztő, mert tévedésből származik - a tőle 40 mre levő másik barlangnak az elfogadott nevei!/ A nagygörbői bányától mintegy 400 m-re a Bazaltutca két egymással párhuzamos nyilt repedésrendszerré válik. E két párhuzamos árkot elválasztó hosszanti sziklagerinc tetőrégiójában nyilik a barlang, a Bazaltutca főágának kőorgonáival egyvonalban. A korábbi leírásokban /CSIKI, 1953; DORNYAI, 1958/az a helymegjelőlés, hogy " egy nagy és öreg hársfa tövében nyilik ... " - bár igaz, de megtévesztő, mert a Bazaltutca egyik jellemzője, hogy minden 30-50 m-ben található benne egy "nagy és öreg hársfa". A bazaltorgonák fölött, a szürke bazaltból levő gerinc tetején /a már előbb emlegetett/ egyik öreg hársfa tövében ferde aknával szakad a felszínre a barlang. A barlang meglehetősen régen ismert üreg. Elnevezései is arra utalnak, hogy egykoron, ha átmenetileg is de laktak benne /MARGITTAY, 1942; PAPA, 1943/. Irodalma a legbővebb a Kovacsi-hegy bar-