Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 7. (Zirc, 1988)
KÁLLÓ IMRE - SIMONYI SÁNDOR - SZÉCSÉNYI LAJOS: Adatok a Balaton-felvidék nagylepke (Macrolepidoptera) faunájához , II.
3. Dörgicse: Pántlikás-dűlő Dörgicse községtől a Balaton-part irányába ereszkedő lejtőt több, a parttal párhuzamos törésvonal osztja meg. A felső pletószerü területen dolomit törmelékes, sziklás talajon sajátos melegkedvelő gyepeket találunk. Az itteni biotópot néhány ritka vagy lokális előfordulású faj kellően reprezentálja: Euxoa hastifera, Cryphia domestica, Eublemma arcuinna. A faazintet elsősorban a ligetszerlien tenyésző molyhostölgyek, virágoskőrisek, a cserjeazintet az olykor sürli bokrokat képező galagonya ill. boróka alkotják. Döntően quercetális: Epilecta linogrisea, Polyphaenis eericata, Egira pulla, és pubescentális, bokorerdő komponensek jellemzik a faunát: Phalera bucephaloides, Ocneria rubea, Xantholeuca croceago, Rileyana fovea, Dichonia aeruginea, Ennomos quercaria. Továbbá a galagonya fogyasztó Eriogaater catex és a borókán élő Eupithecia intricate erdemei említést. Nyilván a törésvonalak mélyebb fekvésű zártabb vegyes erdeiből került elő a Meganephria bimeculosa és e Lithophene socia. Egész feunekutatásunk talán legkiemelkedőbb eredménye a Brachionycha syriece decipulae itteni előkerülése, mely egyben az állat areájánek eddig ismert legnyugetibb előfordulása. Az 1966-tól csak him példányok alepján ismert, hezánk területéről leirt lepkét eddig kevés helyen és kis példányszámban gyűjtötték. Dörgicsén az első him példányt 1981. október 31-én /leg. Simonyi/ majd 1983.november 4-én további himek mellett két nőstény példányt fogtunk /leg. Kalló és Szécsényi/. A tudomány számára eddig ismeretlen decipulae nőstény leirását tartalmazó cikk megjelent /Szécsényi, 1985/. 4. Barnag: Som-bokor A Pécselyi-medence É-i peremét határoló letörés felaő szintjén a mészkő kopárokat molyhostölgyes-cserazömörcóa karsztbokorerdők, sziklagyepek borítják. A közvetlen közelükben elterülő, Barnag D-i határát megközelítő fennsíkot melegkedvelő gyepek, galagonyások alkotják. Ezt e területet csak 1982 óta kutatjuk, de természetes vegetációjának viszonylagos háboritatlensága és az eddig rögzitett fauna-kép mind azt sugallják, hogy további feltárásokat érdemes végezni, mintegy a Vászoly környéki kutatásokét térben kiszélesíteni. Minthogy az innen gyűjtött fajok négy része már Vászolyból éa Dörgicséről ismert, ezért pusztán jellemzés képpen csak néhány faunekomponenst emiitünk. A lejtősztyepp elemek közül: Eucharia casta, Cucullia gozmanyi, Simyra nervosa, Lemonia dumi, Colias chrysotheme, a quercetális elemek közül: Dichonia aprilina, Eupithecia dodoneata ós a pubescentális elemekből: Eutelia adulatrix, Dichonia aeruginea. A Vászoly Öreg-hegyi, a dörgicsei és a barnagi gyűjtőhelyek mészkő ill. dolomit elapkőzetű, mediterrán klimahatásu területei a hasonló élőhelyi adottságok miatt megközelítően egységes fauna-képet mutatnak. Egymáshoz való viszonyításuk kapcsán csupán néhány fajról mondható el, hogy csak az emiitett lelőhelyek egyikéről került elő /pl.Vászoly, Öreg-hegy: Amphipyra tetra, Dörgicae: Euxoa hastifera, Barnag, Som-bokor: Colias chrysotheme/. A Vászoly HUvö«vöigyi adatok az előzőekkel szemben jellegzetesen hUvös-nedves élőhelyi adottságokra, részben montán hatásra utalnak, többnyire nedves réti, lápréti ill. altoherbosa és nemorális komponensek a. jellemzőek. Természetesen - kis területekről lévén szó - az egyes részfaunák nem különíthetők el mereven egymástól, hiszen a klimatikus hatáaok, bizonyos fajok vagilitása és távolabbi faunák beszürődése ezt nem teszik lehetővé. Mindazonáltal az egyes jól kikutatott gyűjtőhelyek fajainak jellemző elterjedési alaptípus szerinti %-OB felosztása - épp a fauna jelleg jobb megismerése szempontjából - indokoltnak tűnik. S E P H K M T B V Vászoly öreg-hegy 12 43 7 27 0,3 0,1 10,6 Vászoly Hűvös-völgy 20 47 4 17 0,5 11,5 Dörgicse Pántlikás-dűlő 12 35 7 34 0,6 0,5 0,5 10,4 Barnag Som-bokor 14 45 3 30 8
