Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. DÉVAI GYÖRGY - MISKOLCZI MARGIT – DR. TÓTH SÁNDOR: Javaslat a faunisztikai adatközlés és számítógépes adatfeldolgozás egységesítésére. I. rész: Adatközlés

kell tüntetni, mégpedig leghátul, kerek zárójelben. Egyetlen adat csak egyetlen gyűjtó'helyhez, ill. közigazgatási egységhez tartozhat. Ha tehát például két település határán történt az adott gyűjtés, akkor a gyűjtó'nek vagy az adatközlőnek el kell döntenie, hogy melyikhez tartozónak veszi vagy tekinti az adatot. A gyűjtőhelyek nevének használatánál rendkívül körültekintően kell eljárni, hiszen a különböző helyeket jelölő, de alakilag teljesen azonos nevek komoly zavarokat okozhatnak a számítógépes adatfeldolgozásnál. Ezért minden olyan esetben, amikor új névvel kezdünk dolgozni (akár meglévővel, akár újonnan adottal!), előzetesen két kérdést alaposan meg kell vizsgálni. Elsőként azt kell megállapítani, hogy a gyűjtőhelyként feltüntetendő név azonos-e magának a közigazgatási egységnek a nevével. Ha igen, akkor csak a helységnév helyesírására kell ügyelnünk, mégpedig a teljes magyar abc-nek megfelelően. Ha nem, akkor meg kell győződnünk arról, nem fordulhat-e elő, hogy egy ilyen névvel (tehát a KLTE ökológiai Tanszéke és az OKTH által kiadott listában szereplővel) mégis azonos lesz. Ritkán ugyan, de megtörténhet, hogy egy gyűjtőhely-név megegyezik egy önálló helység, méghozzá olykor az ország egész más részén található település nevével. Van például Kertészszigetnek Békés megyében egy Akasztó nevű központi belterülete, de ugyanakkor van egy ilyen nevű önálló közigazgatási egység is Bács-Kiskun megyében (de hasonló a helyzet pl. Besnyő, Márkó, Mihályháza vagy Pusztafalu esetében is). Ilyenkor azt a nevet követően, amely a nem önálló közigazgatási egységet jelöli, a közigazgatási hovatartozást kerek zárójelben mindig fel kell tüntetni. Máskor előfordul, hogy egy településrész teljes neve a helyi szóhasználatban lerövidül (pl. a puszta, major, dűlő, szőlő utótag elmarad), s így pl. Dobapuszta (amely egyébként Besenyszögnöz tartozik), Meszesmajor (Olaszliszka), Seregélyesdűlő (Bordány), Bodadűlő (Sátoraljaújhely) vagy Bodaszőlő (Hajdúböszörmény) neve azonossá válik egy-egy önálló település nevével. Ebben az esetben feltétlenül ragaszkodni kell a név eredeti írásmódjához. Másodsorban arról kell meggyőződni, hogy nem szerepel-e már hasonló név ugyanazon a közigazgatási egységen belül. Az ilyen átfedéseket mindenképpen igyekezni kell elkerülni, ha pedig ez semmiképpen nem lehetséges, akkor feltétlenül valamilyen megkülönböztető jelzéssel kell ezeket a neveket ellátni. Debrecen határában például több Bellegelő nevű külterület is található, s ezek ráadásul négy UTM hálónégyzetbe is tartozhatnak, azaz elkülönítésük döntő fontosságú. Ilyenkor pl. kiegészítésül - vesszővel elválasztva - a hozzá legközelebb fekvő városrészt adjuk meg azonosító—elkülönítő információként: Bellegelő, Nyulas (Debrecen). A fenti és azokhoz hasonló átfedések sajnos még nagyon lelkiismeretes munka esetén is aligha kerülhetők el egy olyan országos adatgyűjtő programnál, amelyben sok gyűjtő vesz részt. Az ilyen esetek minél nagyobb valószínűségű elkerülése miatt tartjuk feltétlenül szükségesnek egy központi országos gyűjtőhely-jegyzék felállítását a munkát eddig is koordináló KLTE ökológiai Tanszékén. A névadásnál, ill. a névváltoztatásnál formailag elsősorban két dologra kell ügyelni. Egyrészt arra, hogy a nevek lehetőleg minél rövidebbek legyenek, másrészt arra, hogy ugyanakkor a gyűjtőhelyet mások számára is teljes egyértelműséggel megállapíthatóvá és elkülöníthetővé tegyék. A tulajdonnevek pontosításának egyik lehetséges és valószínűleg leggyakoribb módja a már meglévő név elé egy azonosító előtag illesztése. Előtagot viszont csak akkor alkalmazhatunk, ha egy adott név két vagy több, sőt olykor igen sok hasonló típusú objektumot jelöl, s az előtaggal akarjuk fékeérthetetlenné tenni, hogy az adott esetben pontosan melyikről van szó. Az előtag lehet bármilyen típusú, de általában a megkülönböztetendő objektumnak valamilyen speciális tulajdonságát tükrözi (pl. Sebes-, Fehér-, Fekete-, Kettős- és Hármas-Körös, Holt-Bodrog, Öreg-Tur, Vörös-tó, Büdös-kút, Nagy- és Kis-Szénás, Hidegvölgy, Sötét-erdő), vagy valamihez (rendszerint egy-egy tájhoz, területhez, településhez) tartozását fejezi ki (pl. Mosoni-Duna, Soroksári-Duna-ág, Derecskéi- és Konyári-Kalló, Oszlári-Holt-Tisza, Aggteleki-tó, Balajti-hegy, Ömbölyi-Nagy-Erdő). Mivel ennek az utóbbi esetnek az alkalmazására a mindennapi gyűjtőmunkánál és adatfeldolgozásnál igen gyakran sor kerülhet, szükségesnek tartjuk a kivitelezés módját kissé részletesebben ismertetni. Ha pl. egy hullámtéri morotva, amelyet a helyi szóhasználatot követve általában Holt-Tiszának vagy Holt-Bodrognak nevezünk, csak egyetlen közigazgatási egységhez tartozik, akkor elég ennek a nevét a morotváéhoz előtagként hozzácsatolni ahhoz, hogy egyértelműen használható legyen (pl. TiszatarjániHolt-Tisza). Természetesen előfordulhat, hogy a morotvát magában foglaló hullámtéri vagy ártéri öblözetnek önálló neve van. Ebben az esetben mindig ezt kell felhasználni előtagként, mint pl. a Tiszaderzs határában fekvő Cserőközi-Holt-Tisza, vagy a Gávavencsellő területéhez tartozó Marót-zugi-Holt-Tisza esetében. Ha viszont egy-egy közigazgatási egységhez több morotva is tartozik, s nincs mindegyiknek megkülönböztető neve, akkor úgy kell az azonosító előtagot, ill. előtagokat kiválasztani, hogy az(ok) alapján egyértelműen eldönthető legyen, hogy az adott esetben melyikről van szó. Erre nyilván többféle lehetőség is kínálkozik, amelyek közül itt most a két leggyakoribbat említjük.