Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. SZABÓ ISTVÁN: A Keszthelyi-hegység növényvilágának kutatása

A fenyvesítésnek talajképződés folyamatát gyorsító hatása azonban vitatható, pontosabban az állomány életkorával együtt változik. Amíg a csemeték lombozata a földet éri, valóban így van. Bányaudvarok, rekultiválandó rézsűk fásítására alkalmas. A sűrű állományú, gyérítés nélkül felkopaszodó fiatalosokból az aljnövényzet kipusztul. Ugyanígy a tágabb téráüású, zárt lombozatú idó'sebb állományokból is. A korábban képzó'dött rendzinát, a lehulló túleveleket a lefolyó csapadékvíz áüandóan elhordja, s a nudum feketefenyves csupasz váztalaján mély eróziós barázdák jelennek meg. „Elkó'risesedés" (BORHIDI 1956) Garga-hegyen, Vonyarcvashegy és Gyenesdiás fölötti dombokon tapasztalható, ott ahol a feketefenyvest cserszömörcés karszt bokorerdó' vagy mészkedveló' karszt tölgyes helyén telepítették. A Gyenesdiás fölötti Ló-hegyen tiszta Fraxinus ornus fiatalos is megfigyelhető. Néhol feketefenyves bükkösöket is kialakítanak. Száraz tölgyesek helyén ültetett állományai alatt lokáüs, felületi talaj savanyodást jelezve Pyrola-fajok jelennek meg. A feketefenyveseket a botanikusok általában úgy tekintik, hogy az eredeti vegetáció elszegényedését, a flóra uniformizálódását eredményezik. A fenyvesítésből kimaradó kisebb foltok, „tisztások" ugyan biztosíthatják a veszélyeztetett fajok fennmaradását, de csak eredeti populációjuk létszámának töredékében, mely genetikai gazdaságukat csökkenti. Az sem valószínű, hogy e réfugiumokból a feketefenyő letermelése után az eredeti vegetáció fejlődik ki újra, inkább az irtás-növényzet szekunder szukcessziója tapasztalható. A feketefenyő tapasztalható túlzott telepítése mindenképpen erőszakolt, kizárólag ökonómiai szemléletű, s ma már nem környezetvédelmi indíttatású. Az akácosok közül a legnagyobbak Éberben és a Kovácsi-hegyen vannak, de Sípos-torok aljában, Tátika alatt — és általában mindenfelé van akác. Nevezetes Vargyad Aüanthus glandulosa ligete, de másutt is terjedőben: Szoroshad, Pilikán, Vári-völgy, Tüskés-lápa, Bélap-völgy. A Bélap-völgyben és a Vad-tó körül számos Aesculus hippocastanum díszük, - különösen az utóbbi helyen nem oda valók. Rezi-cserének idősebb és fiatalabb akácosai mellett valódi nevezetessége a vén csertölgyek díszítette hagyásfás legelője. Hasonlóak láthatók Zalaszántó fölött (vadkörtével és gyertyánnal elegyest) és a zsidi Alsó- és Felső-laposmajor környékén. A cserek ma már nagyon megrokkantak (Loranthus europaeus - v. ö. már BRIGHT 1815), aljukat - legeltetés híján - cserje veri föl, vagy engedély nélküli szemétlerakó helyek. Cserjésednek a Keszthely-Gyenes közötti legelők, és a pusztafüves lejtőkön legeltetés hatására kialakult származék-típusok. Cseresek emlékét néha már csak földrajzi nevek őrzik (lásd Bakonycser). IRODALOM—LITERATUR BAKSAY L. (1970): A Dianthi flmbriati szekció hazai fajai (Előz. közi.) Bot. Közi. 57.3:215-216. BODNÁR B. (1955): Adatok Wierzbicki Péter keszthelyi működéséhez. Agrártört. Szle 1.1-2:57-67. BODNÁR B.-JEANPLONG J.-PRISZTER SZ. (1955): Lamium orvala a Piüs-hegységben. Bot. Közi. 46:307-308. BORBÁS V. (1900): A Balaton flórája II. szakasz. A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete. Budapest. BORHIDI A. (1956): Feketefenyveseink társulási viszonyai. Bot. Közi. 46.3-4:275-285. BORHIDI, A. (1961): Klimadiagramme und Klimazonale Karte Ungarns. Annal. Univ. Bp. 4:21 -50. BORHIDI, A. (1963): Die Zönologie des Verbandes Fagion illyricum. I.-Acta Bot. 9.3^*: 259-297. BOROS Á. (1920): Ujabb adatok Közép-Magyarország flórájának ismeretéhez - Bot. Közi. 1839-44. BOROS Á. (1954): Florisztikai közlemények IV. - Bot. Közi. 45:247-250. BOROS Á. (1964): A tőzegmoha és a tőzegmohás lápok Magyarországon - Vasi Szle, 18.1 53-68. BOROS Ä.-VAJDA L. (1965): A Bakony bazalthegyeinek mohaföldrajza - Veszprém m. Múz. Közi. 4:331-339. BOROS Ä.-VAJDA L. (1968): A Bakony-hegység lápjainak mohaföldrajza - Veszprém m. Múz. Közi. 7:187-192. BRIGHT, R. (1815): Travels through lover Hungary. Válogatta, fordította, bevezette SZERECZ I. 1970. Veszprém Megy. Múz. Igazg. Veszprém. BULLA B. (1928): A Keszthelyi-hegység földrajza - Földr. Közi. 1-4:1-28. BULLA B. (1962): Magyarország természeti földrajza - Tankönyvkiadó. Bp. CHOLNOKY J, (é. n.): Magyarország földrajza. Franklin Társ. CHOLNOKY J. (1900): A Balaton hidrografiája. A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. Bp. CSAPODY I. (1982): Védett növényeink - Gondolat, Bp. CSIBY M.-TÓTH S. (1981): A Bakony hegység természeti értékei I. Botanikai ért. - Veszprém Megy. Múz. Közi. 16. DEBRECZY ZS. (1981): Növényvilág a Balaton körül. In ILLÉS I. szerk. Tavunk a Balaton. Natura. Bp. DARNAY-DORNYAY B. (1954): A Keszthelyi-hegység hidrotermális jelenségei - Földr. Ért. 4:665-672.