Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

DR. SZABÓ ISTVÁN: A Keszthelyi-hegység növényvilágának kutatása

A KESZTHELYI-HEGYSÉG NÖVÉNYVILÁGÁNAK KUTATÁSA DR. SZABÓ ISTVÁN Agrártudományi Egyetem Növénytani Tanszék, Keszthely ABSTRACT: investigations on the flora and vegetation of Keszthely Mountains - Studies on geographical properties - especially from the point of view of phytogeography - are summarized up by the author next to a brief historical review of botanical investigations of Keszthely-mountains. Enumeration of floristical data and empirical descriptions of grassland and of forest communities are given as well. The general status of vegetation units and that of their habitats regarding the degradation and alteration being frequently encountered is also outlined for the sake of natural relics. Bevezetés A Keszthelyi-hegység florisztikai kutatásainak kezdeteit BORBÁS (1900) foglalta össze klasszikus művében, értékelve Kitaibel útinaplóit (1799-től) és Additamentaját (KANITZ 1863 után), ÁR VA Y 1804-ből való apró növényjegyzékeit, Hutternak az 1800-as évek elejéről való néhány növényét, WIERZBICKY (1820) kéziratát és 30 gyönyörű növényfestményét, a „megbízható botanikusok", SZENCZY-HUTTER-WIERZBICKY (1843) kezéből való Elenchus plantarumot, SZENCZY (1847, 1863), HEUFFEL (1856), POKORNY (1860), HABERLANDT (1861), SIMONKAI (1874) cikkeit, tanulmányait, Czakó, Degen és Piers személyes közléseit, küldött növényeit. Kitaibel 1799. július 16-án érkezett Keszthelyre, s még Dráva-Mura-vidéki útjáról visszatérve is tölthetett pár napot a kisvárosban és környékén. A Diaria földrajzi nevei és dátumai alapján szerkesztett 1. ábra Kitaibel kivételes felfedezői és lexikális képességeit bizonyítja. Kitaibel a Mezőföldről a Keleti- és Északi-Bakonyon át utazott Pápára, ahonnan Nagyvázsonyon át jött a Balaton-felvidékre. A Badacsony tetejéről alapos körképet adott, majd Keszthely hegyeinek és környékének kőzettani, domborzati és vízrajzi viszonyait ismertette oly részletességgel, hogy nem győznénk itt felsorolni. Feljegyzései mai hivatalos magyar növényneveink alapjait képező, vagy nyelvtudományilag érdekes növényneveket őriznek Sarval, Tátika, Prága s a többi kis hegyi falu erdeiből mindazon túl, hogy valamennyien értékes florisztikai adatok. Ethnobotanikai, ethnomedicinai jeUegű följegyzései a néprajztudomány számára hasznosak. Kitaibel szerepet játszott a Georgikon alapítása és működése körül is. Festetics György az intézmény tervének megvitatása miatt a tantervi programot elküldte neki, majd személyesen felkereste, s az ő hatására szánhatta rá magát botanikuskert létesítésére. Ez ma már az enyészeté, s azt sem tudjuk, hogy a kastélymúzeum parkjának melyik hatalmas fájában tisztelhetjük azt, mely Kitaibeltől érkezett különleges famagvakból serdült fel. A csaknem regényes életű Wierzbicky Péter a keszthelyi Georgikonban a technológia, a kémia és az áUatorvoslástan tanára volt, később orvosi hivatásának áldozata lett (GOMBOCZ 1936, BODNÁR 1957, PRISZTER 1959). Mosoni flórája után Keszthely környéke ritka növényeinek leírása és gyönyörű lefestése („Plantae Rariores . . . 1820) már a maga korában is tudományos jelentőségű. „Ez a 80 esztendővel írt munka, 30 növényével is kellő bizonyíték, hogy ennyi esztendő alatt a flóra mennyit változik" (BORBÁS 1900). BODNÁR (1957) egy addig ismeretlen, Wierzbickytől származó kéziratot mutatott be: a „Flora Keszthelyensis" két és fél lapra sűrítve mintegy 950 növénynevet tartalmaz. Korabeli nomenklatúráját a korszerűvel Priszter Szaniszló egyeztette. Wierzbicky adta a Ruscus hypoglossum, Eryngium planum, Hemerocaüis fúlva, Andromeda polifolia, Convolvulus cantabricus, Dentaria trifolia, Comarum palustre, Sternbergia colchiciflora, Drosera rotundifolia, D. longifolia - és még számos növény első Keszthely környéki adatát. „Alföldi mohával átszőtt lápon a hegyi tengerszem növényzete díszlett" - írta BORBÁS (1900) ezeket, valamint Szenczy és Hutter növényeit vizsgálva, Vindornya lápteknőjéről.