Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 6. (Zirc, 1987)

ESZTERHÁS ISTVÁN: Összefüggés a bazaltmezák pszeudokarszt-jelenségei és az alapkőzet lepusztulási formái között

ÖSSZEFÜGGÉS A BAZALTMEZÁK PSZEUDOKARSZT-JELENSÉGEI ÉS AZ ALAPKÖZET LEPUSZTULÁSI FORMÁI KÖZÖTT ESZTERHÁS ISTVÁN ÁMK Általános Iskolája, Isztimér ABSTRACT: Correlation between the pseudo-karstic phenomena of the basalt-mesas and the erosionforms of the ground rock - The basalt volcanism in the Bakony Mountains resulted largely in covers. Under the covers is everywhere a ground rock rich in lime (limestone, arenacecus limestone etc.). Ground rock is more strongly affected by the erosion and this leads to the erosion of the basalt covers, too. The pressing out of the ground rock as well as its karstic solution have résultes in characteristic pseudo-karstic phenomena (tectonic caves, basalt dolinas and sink-holes) on the margin of the basalt cover and plateau. A bakonyi bazaltvulkanizmus a pliocén és a pleisztocén határán jelentkezett a törések mentén, többnyire a lesüllyedő medencék (Nagyvázsonyi-, Káli-, Tapolcai-, Zsidi- stb. medence) peremén. Mintegy 60 kiömlési centrum több mint száz vulkanikus hegye ismert a Balaton vonalától a Rábáig. A hegyek nagyobb részében találunk lávaömlésből származó bazaltos kőzetet, vagy egyedüli pkoklasztikumként, vagy tufával együtt — kevesebb a csak bazalttufából felépülő vulkáni képződmény. A legtöbb lávaömlés takaró formájában szilárdult meg. Amennyiben e takarók alatt lazább rétegek vannak és ezek a takarók körül lepusztultak, úgy jellegzetes csonkakúpformájú tanúhegyek alakultak, tetejükön a takarók lapos maradványaival, a bazaltmezákkal (VITÁLIS 1911). A bazalttakarók peremén, illetve a takarók alkotta fennsíkokon találunk olyan pszeudokarszt-jelenségeket, melyek posztgenetikusan, tömegmozgásos módon keletkezett üregek, rések, mélyedések. Előfordulásuk olyan bazalttakarók esetében gyakori, melyeknél a megszilárdulást követően az alapkőzetben jelentős anyaghiánnyal járó lepusztulás történt (Kovácsi-hegy, Tátika, Agár-tető, Boncos-tető, Kab-hegy stb.). A bazalttakarók változó, 200-300 m tengerszint feletti magasságú térszíneken találhatók. Egyrészt a kiömlés idején sem volt egyenletes sík rehef a vidék, másrészt a kiömlést követően is történtek süllyedések, kiemelkedések. A legelterjedtebb alapkőzetek a felső pannon nagy vastagságú agyagos-homokos rétegei. Ezek a pannon emelet legfelső, Uniós-Viviparás szintjéig követhetők. A pannon rétegek kifejlődése az egyes bazalttakarók alatt nem azonos. A homokos, agyagos, kavicsos, márgás rétegek megjelenése, vastagsága változó. De változó e kőzetek mésztartalma is. A Bondoró agyagja 12%, a Sarvaly homokja 25-35%, a Szebike homokja 47% meszet tartalmaz. (A méréseket magam végeztem.) A Kab-hegy és a Som-hegy térségében kiterjedt pleisztocén édesvízi mészkőre települt a bazaltos phoklasztikum. Egyes esetekben (Pulai temető) az édesvízi mészkő váltakozik bazalttufittal. A bazalttufa és -tufit sok bazalttakaró alatt található, mert az erupciós tevékenység a legtöbb esetben törmelékszórással kezdődött (Somló, Haláp, Bondoró stb.). A bazaltos agglomerátumokban a lapillik kötőanyaga meglehetősen sok meszet tartalmaz (a tufák mésztartalma 5-40% között változik). Ez egyes esetekben abból adódik, hogy a törmelék meszes vízbe települt, más esetekben a vulkáni törmelékszórás közben a vulkáni működés kísérőjelenségeként nagymésztartalmú forró oldatok járták át a kiszórt törmeléket, de előfordul vulkáni utóműködés következtében is a meszes oldatokkal való átitatás. A Kab-hegy és az Agár-tető, Dobostető bazalttakarójának jelentős része a lepusztult triász, jura és eocén mészkő- illetve dolomitfelszínre települt. A bazalttakarók alapkőzete szinte minden esetben tartalmaz több4cevesebb meszet. Ez a tény pedig jelentős szerepet játszik a lepusztulás mikéntjében. A másik fontos összetevője az alapkőzet lepusztulásának a pannon üledék minőségi rétegződése. Az, hogy laza homokos és kavicsos vízáteresztő rétegek váltakoznak agyagos, mészmárgás vizet át nem eresztő rétegekkel. A bazalttakarós hegyek exogén lepusztulását is természetesen az egész környékre kiterjedően, tér- és időbeli összefüggésekben célravezető szemlélni. A rendszerezés és a könnyebb áttekinthetőség kedvéért e tanulmányban előbb az alapkőzet pusztulási formáit, denudációját, majd a bazalttakaró pusztulását veszem sorra, de ez nem minden esetben jelent kronológiai sorrendet.